1
Nos, Jób, halld meg szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2
Íme, most már megnyitom a számat, már nyelvem hegyén van a szó.
3
Őszinte szívvel szólok, és amit ajkam tud, azt tisztán hirdeti.
4
Isten lelke alkotott engem, és a Mindenható lehelete éltet.
5
Ha tudsz, cáfolj meg, készülj föl, és állj ki ellenem!
6
Íme, én is olyan vagyok Istennél, mint te; agyagból formáltattam én is.
7
A tőlem való félelem ne rémítsen meg; kezem nem lesz súlyos rajtad.
8
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam szavadat:
9
Tiszta vagyok, bűntelen, mocsok nélküli: nincsen bennem vétek.
10
Íme, Isten mégis talál vádat ellenem, ellenségének tart engem!
11
Béklyóba veti lábamat, és szemmel tartja minden ösvényemet.
12
Íme, ebben nincsen igazad – ezt felelem neked –, mert Isten nagyobb az embernél!
13
Miért perelsz vele? Azért, mert egyetlen beszédre sem felelt?
14
Pedig Isten szól egyszer vagy kétszer is, de nem törődnek vele.
15
Álomban, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberre, és amikor fekvőhelyén szendereg,
16
akkor nyitja meg az ember fülét, és megpecsételi intelmeit.
17
Így fordítja el az embert a rossz cselekedettől, és így rejti el a kevélységet az ember elől.
18
Visszatartja lelkét a sírtól és életét attól, hogy fegyver járja át.
19
Fekvőhelyén megfenyíti fájdalommal és csontjai szüntelen háborgásával.
20
Úgy, hogy megundorodik az ételtől, és lelke megutálja kedves ételét.
21
Húsa szemlátomást leaszik róla; csontjai, amelyeket nem lehetett látni, most kiállnak.
22
Közeleg lelke a sírhoz és élete a halottakhoz.
23
Ha van mellette közbenjáró angyal, csak egy is a sok közül, hogy tudassa az emberrel kötelességét,
24
akkor Isten megkönyörül rajta, és ezt mondja: Szabadítsd meg, hogy ne szálljon a sírba, mert megkaptam a váltságdíjat!
25
Akkor teste megfiatalodik, erőtől duzzad; újrakezdi ifjúságának napjait.
26
Imádkozik Istenhez, és ő kegyelmébe veszi, hogy nézhesse arcát nagy örömmel, és visszaadja az embernek az ő igazságát.
27
Ő pedig az emberek előtt énekel, és ezt mondja: Vétkeztem, mert elferdítettem az igazságot, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.
28
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságban gyönyörködik.
29
Íme, mindezt kétszer-háromszor is megcselekszi Isten az emberrel,
30
és visszahozza lelkét a sírtól, hogy ráragyogjon az élet világossága.
31
Figyelj, Jób, és hallgass meg engem. Hallgass, hadd szóljak én!
32
Ha van mit mondanod, cáfolj meg! Szólj, mert igen szeretnék igazat adni neked.
33
Ha pedig nincs, hallgass rám. Hallgass, és én bölcsességre tanítalak!