---

¹ Jób így válaszolt:
² Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaza a halandó embernek Isten előtt?
³ Ha perelni akarna vele, ezer kérdés közül egyre sem felelhetne meg neki.
⁴ Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene úgy, hogy épségben maradna?
⁵ Hegyeket mozdít el, és észre sem veszik, hogy ő fordítja meg őket haragjában.
⁶ Kirázza helyéből a földet úgy, hogy oszlopai megrendülnek.
⁷ Szól a napnak, és az nem kel föl, és lepecsételi a csillagokat.
⁸ Egymaga feszítette ki az eget, és a tenger hullámain tapos.
⁹ Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és Dél rejtett csillagzatait.
¹⁰ Nagy és kikutathatatlan dolgokat cselekszik, és megszámlálhatatlan csodát visz végbe.
¹¹ Íme, elvonul mellettem, de nem látom; átmegy előttem, de nem veszem észre.
¹² Íme, ha elragad valamit, ki akadályozza meg? Ki mondhatja neki: Mit cselekszel?
¹³ Isten nem fordítja el a haragját, meghajolnak előtte Ráháb cinkosai is.
¹⁴ Hát én hogyan felelhetnék meg neki, hogyan találnék szavakat vele szemben?
¹⁵ Ha igazam volna, akkor sem tudnék mit felelni; kegyelemért könyörögnék ítélőbírámhoz.
¹⁶ Ha segítségül hívnám, és felelne is nekem, akkor sem hinném, hogy szavam fülébe jutott.
¹⁷ Mert forgószélben rohan rám, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
¹⁸ Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól.
¹⁹ Ha erőpróbára kerülne sor? Íme, itt van. És ha törvénykezésre? Ki idézhetné be?
²⁰ Ha igaznak tartanám magamat, szám ítélne el engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engem.
²¹ Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, utálom az életemet.
²² Mindegy! Azért hát azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt egyaránt!
²³ Ha ostorával hirtelen megöl, neveti az ártatlanok kétségbeesését.
²⁴ Ha gonosz kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Kitől van ez, ha nem tőle?
²⁵ Napjaim gyorsabbak a kengyelfutónál: elszaladnak, nem látnak semmi jót.
²⁶ Elsuhannak, mint a nádcsónakok, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.
²⁷ Ha azt mondom, nosza, elfelejtem panaszomat, és mosolyra derítem arcomat,
²⁸ borzongok sok fájdalmamtól. Tudom, hogy nem találsz ártatlannak engem.
²⁹ Ha rossz ember vagyok, minek fárasszam magam hiába?
³⁰ Ha hóban mosakodnék is meg, vagy szappannal mosnám meg kezem,
³¹ akkor is a posványba mártanál, még ruháimat is utálnám.
³² Mert ő nem ember, mint én, akinek így felelhetnék: szálljunk perbe egymással!
³³ Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre ráhelyezhetné kezét.
³⁴ Ha levenné rólam vesszejét, és rettentésével nem ijesztene engem,
³⁵ akkor szólnék, és nem félnék tőle. De magamtól erre nem vagyok kész!