Jób könyve 22
22
Erre így felelt a témáni Elifáz:
2
Hasznára van-e az ember Istennek? Mert önmagának bizonnyal használ az okos!
3
Kedvére van-e a Mindenhatónak, ha te igaz vagy? Van-e nyeresége abból, hogy feddhetetlenül jársz?
4
Vagy talán istenfélelmedért ró meg téged, és azért perel veled?
5
Vajon nem sok-e a gonoszságod, és nem végtelen-e bűneid száma?
6
Hiszen ok nélkül zálogot vettél testvéreidtől, és a szegényeket mezítelenné tetted.
7
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8
A hatalmaskodóé lett az ország, és aki nagy tekintélyű, az lakik benne.
9
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait eltörted.
10
Ezért vett körül a veszedelem, és hirtelen rettegés riasztott meg;
11
vagy a sötétség, hogy ne láss, ahogy a vizek árja elborít!
12
Hát nem olyan magasan van-e Isten, mint a menny? És lásd, mily magasan fénylenek fent a csillagok!
13
Te mégis azt kérded: Mit tud az Isten; ítélkezhet-e a homály mögül?
14
Sűrű felhők takarják el őt, és nem lát, az ég peremén járkál.
15
Követed-e az ősidők ösvényét, amelyen álnok emberek jártak,
16
akik idő előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár?!
17
Akik azt mondták Istennek: Távozzál el tőlünk; mit tehet velünk a Mindenható?
18
Ő mégis megtöltötte házaikat javakkal. Az istentelenek tanácsa azért távol legyen tőlem!
19
Látják ezt az igazak, és örülnek miatta, az ártatlan pedig így csúfolja őket:
20
Bizony, kigyomlálták ellenségeinket, és maradékukat tűz emészti meg!
21
Bízd magadat Istenre, és légy vele békességben, mert jó származik rád ebből.
22
Fogadd el szájából az oktatást, és szívleld meg beszédeit!
23
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz, és az álnokságot messze elűzöd sátradtól.
24
Földbe tedd a nemesércet, és patakok kavicsa közé az ófíri aranyat:
25
mert akkor a Mindenható lesz nemesérced és ragyogó ezüstöd.
26
Bizony, akkor a Mindenhatóban gyönyörködsz, és arcodat Istenhez emeled.
27
Hozzá könyörögsz, és ő meghallgat téged; te pedig megadod neki fogadalmaidat.
28
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az neked, és utaidon világosság fénylik.
29
Ha megaláztak, mondd azt fölmagasztalásnak, mert ha lesütöd szemed, megtart ő téged.
30
Még azt is megszabadítja, aki nem ártatlan, mert kezed tisztaságáért megszabadul.