---

¹ Megszólalt erre a témáni Elifáz, és ezt mondta:
² Zokon veszed-e, ha szólni próbálok hozzád? De hát ki bírná itt türtőztetni magát a beszédben?
³ Íme, sokakat oktattál, és a megfáradt kezeket megerősítetted.
⁴ A tántorgót talpra állította a beszéded, és a remegő térdeket megerősítetted.
⁵ Most, hogy rád került a sor, zokon veszed? Ha téged ért a baj, megrettensz?!
⁶ Nem ad bizodalmat istenfélelmed, sem reménységet utaid becsületessége?
⁷ Emlékezzél hát, elveszett-e valaki is ártatlanul, és tönkrement-e valahol is az igaz?
⁸ Ahogyan én láttam, akik hamisságot szántanak, és gonoszságot vetnek, azt is aratnak.
⁹ Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől elvesznek.
¹⁰ Az oroszlán ordíthat, a nőstény oroszlán üvölthet, de majd az oroszlánkölykök fogai is kitörnek!
¹¹ Az agg oroszlán elpusztul, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
¹² Egy szó lopódzott hozzám, de csak valami nesz ütötte meg abból a fülemet,
¹³ éjjeli látomásokon való töprengések között, amikor mély álom fogja el az embereket.
¹⁴ Félelem szállt rám és rettegés, reszketett minden csontom.
¹⁵ Szellem suhant el előttem, és testemen a szőr felborzolódott.
¹⁶ Megállt, de nem ismertem föl; egy alak volt a szemem előtt, csend volt, majd egy szót hallottam:
¹⁷ Vajon igaz-e Isten előtt a halandó? Teremtője előtt tiszta-e az ember?
¹⁸ Íme, szolgáiban sem bízhat, és angyalaiban is talál hibát.
¹⁹ Hát még azokban, akik agyagházakban laknak, amelyeknek porban van az alapjuk, és könnyebben szétnyomhatók a molynál.
²⁰ Reggeltől estig széttörnek, és anélkül, hogy észrevennék, örökre elvesznek.
²¹ Ha kiszakítják sátruk cövekét, nem halnak-e meg, mégpedig bölcsesség nélkül?