Jób könyve 32
32
Miután ez a három férfi már nem felelt többet Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát a saját szemében,
2
haragra gerjedt Barakél fia, a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú. Jóbra haragudott, mivel igaznak tartotta magát Istennel szemben.
3
De három barátja ellen is fölgerjedt haragja, mivel nem találták meg a helyes választ, és mégis kárhoztatták Jóbot.
4
Elíhú azonban várt Jóbnak szánt beszédével, mert amazok idősebbek voltak nála.
5
De amikor Elíhú látta, hogy nincs felelet a három férfi szájában, akkor fölgerjedt haragja.
6
Így válaszolt a Búzból való Elíhú, Barakél fia: Napjaimra nézve én még fiatal vagyok, ti pedig élemedett korúak, ezért tartózkodtam, és féltem közölni veletek véleményem.
7
Azt gondoltam, hadd beszéljen a kor, és hadd hirdessen bölcsességet az évek sokasága!
8
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehelete, ami értelmet ad neki!
9
Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének tudják, mi az igazság.
10
Ezért azt mondom: Hallgass rám, hadd közöljem én is véleményem!
11
Íme, én végigvártam beszédeteket, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg szavakat keresgéltetek.
12
Igen figyeltem rátok, és íme, Jóbot egyikőtök sem tudta megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg érveire.
13
Ne mondjátok: Megtaláltuk a bölcsességet: csak Isten győzheti meg őt, és nem ember!
14
Mivel nem hozzám intézte szavait, így nem a ti beszédeitekkel válaszolok neki.
15
Megzavarodtak, és nem feleltek többé, kifogyott belőlük a szó.
16
Vártam, de ők nem szóltak, csak álltak, és nem feleltek többé.
17
Hadd beszéljek én is a magam részéről, hadd közöljem én is véleményem!
18
Mert tele vagyok szavakkal, unszol engem a bennem levő lélek.
19
Íme, bensőm olyan, mint az új tömlőbe zárt bor, csaknem szétszakad.
20
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak, fölnyitom ajkamat, és felelek.
21
Nem leszek személyválogató senkivel szemben, nem hízelgek egy embernek sem.
22
Mert én nem tudok hízelegni; hamar elszólíthatna engem alkotóm!