---

¹ Miután ez a három férfi már nem felelt többet Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát a saját szemében,
² haragra gerjedt Barakél fia, a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú. Jóbra haragudott, mivel igaznak tartotta magát Istennel szemben.
³ De három barátja ellen is fölgerjedt haragja, mivel nem találták meg a helyes választ, és mégis kárhoztatták Jóbot.
⁴ Elíhú azonban várt Jóbnak szánt beszédével, mert amazok idősebbek voltak nála.
⁵ De amikor Elíhú látta, hogy nincs felelet a három férfi szájában, akkor fölgerjedt haragja.
⁶ Így válaszolt a Búzból való Elíhú, Barakél fia: Napjaimra nézve én még fiatal vagyok, ti pedig élemedett korúak, ezért tartózkodtam, és féltem közölni veletek véleményem.
⁷ Azt gondoltam, hadd beszéljen a kor, és hadd hirdessen bölcsességet az évek sokasága!
⁸ Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehelete, ami értelmet ad neki!
⁹ Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének tudják, mi az igazság.
¹⁰ Ezért azt mondom: Hallgass rám, hadd közöljem én is véleményem!
¹¹ Íme, én végigvártam beszédeteket, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg szavakat keresgéltetek.
¹² Igen figyeltem rátok, és íme, Jóbot egyikőtök sem tudta megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg érveire.
¹³ Ne mondjátok: Megtaláltuk a bölcsességet: csak Isten győzheti meg őt, és nem ember!
¹⁴ Mivel nem hozzám intézte szavait, így nem a ti beszédeitekkel válaszolok neki.
¹⁵ Megzavarodtak, és nem feleltek többé, kifogyott belőlük a szó.
¹⁶ Vártam, de ők nem szóltak, csak álltak, és nem feleltek többé.
¹⁷ Hadd beszéljek én is a magam részéről, hadd közöljem én is véleményem!
¹⁸ Mert tele vagyok szavakkal, unszol engem a bennem levő lélek.
¹⁹ Íme, bensőm olyan, mint az új tömlőbe zárt bor, csaknem szétszakad.
²⁰ Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak, fölnyitom ajkamat, és felelek.
²¹ Nem leszek személyválogató senkivel szemben, nem hízelgek egy embernek sem.
²² Mert én nem tudok hízelegni; hamar elszólíthatna engem alkotóm!