---

¹ Majd folytatta Elíhú, és ezt mondta:
² Talán helyesnek tartod, hogy azt mondod: „Igazam van Istennel szemben”?
³ Hiszen azt kérded: Mi hasznom belőle? Mennyivel várhatok többet, ha nem vétkezem?
⁴ Én megadom rá a választ neked és barátaidnak is.
⁵ Tekints az égre, és lásd meg, nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted!
⁶ Hogyha vétkezel, mit árthatsz neki? Ha szaporítod bűneidet, mit ártasz neki?
⁷ Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő a te kezedből?
⁸ Csak az olyan embernek árt a gonoszságod, mint amilyen te vagy, és az ember fiának használ az igazságod.
⁹ A sok erőszak miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja alatt.
¹⁰ De egy sem mondja: Hol van Isten, az én Teremtőm, aki hálaénekre indít éjszaka,
¹¹ aki többre tanít minket a föld állatainál, és bölcsebbé tesz az ég madarainál?
¹² Így aztán kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem felel.
¹³ Mert a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható nem tekint ilyesmire.
¹⁴ Még akkor sem, ha azt mondod, hogy nem látod őt. Ügyed akkor is előtte van, és neked várnod kell őreá.
¹⁵ Most pedig mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és nem figyelt a nagy álnokságra,
¹⁶ azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót értelmetlenül.