Jób könyve 35
35
Majd folytatta Elíhú, és ezt mondta:
2
Talán helyesnek tartod, hogy azt mondod: „Igazam van Istennel szemben”?
3
Hiszen azt kérded: Mi hasznom belőle? Mennyivel várhatok többet, ha nem vétkezem?
4
Én megadom rá a választ neked és barátaidnak is.
5
Tekints az égre, és lásd meg, nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted!
6
Hogyha vétkezel, mit árthatsz neki? Ha szaporítod bűneidet, mit ártasz neki?
7
Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő a te kezedből?
8
Csak az olyan embernek árt a gonoszságod, mint amilyen te vagy, és az ember fiának használ az igazságod.
9
A sok erőszak miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja alatt.
10
De egy sem mondja: Hol van Isten, az én Teremtőm, aki hálaénekre indít éjszaka,
11
aki többre tanít minket a föld állatainál, és bölcsebbé tesz az ég madarainál?
12
Így aztán kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem felel.
13
Mert a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható nem tekint ilyesmire.
14
Még akkor sem, ha azt mondod, hogy nem látod őt. Ügyed akkor is előtte van, és neked várnod kell őreá.
15
Most pedig mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és nem figyelt a nagy álnokságra,
16
azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót értelmetlenül.