---

¹ Az asszonytól született ember élete rövid és vesződséggel teli.
² Kinyílik, mint a virág, majd elhervad, és eltűnik, mint az árnyék, nincs maradása.
³ Még az ilyenre is felnyitod a szemed, és engem is törvényed elé állítasz?
⁴ Ki hozhat elő tisztát a tisztátalanból? Senki.
⁵ Mivel meghatároztad napjait, ismered hónapjainak számát, így határt szabtál neki, amelyet nem hághat át.
⁶ Vedd le róla tekinteted, hogy nyugalma legyen, és legyen annyi öröme, mint egy béresnek.
⁷ Mert a fának is van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és nem fogynak el hajtásai.
⁸ Még ha elvénül is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban a csonkja,
⁹ a víz nedvességétől kivirágzik, ágakat hajt, mint a csemete.
¹⁰ De a férfi, ha meghal, elterül, az ember, ha kimúlik, hová lesz?
¹¹ Amint a víz elfogy a tóból, és a patak elapad, majd kiszárad,
¹² úgy az ember is lefekszik, és nem kel föl többet; az egek elmúltáig sem ébred föl, nem keltik fel álmából.
¹³ Bárcsak a Seolban tartanál engem; addig rejtegetnél, amíg elmúlik haragod. Kiszabnád időmet, azután megemlékeznél rólam!
¹⁴ Ha meghal az ember, vajon életre kel-e? Akkor nehéz szolgasorsom egész ideje alatt várnék, amíg eljönne számomra a változás.
¹⁵ Szólítanál, és én felelnék neked, kívánkoznál kezed alkotása után.
¹⁶ Akkor bizonnyal lépteimet is számlálgatnád, de nem tartanád számon vétkeimet.
¹⁷ Gonoszságom lepecsételve, egy zsákban lenne, és elfedeznéd bűneimet.
¹⁸ Még a hegy is leomlik és pusztul, ahogy a szikla elmozdul a helyéről.
¹⁹ A köveket is elkoptatja a víz, a földet pedig elsodorja az ár; az ember reménységét is így teszed semmivé.
²⁰ Míg végül is győzelmet aratsz felette, és neki mennie kell. Elváltoztatod arcát, és úgy bocsátod el.
²¹ Ha tisztesség éri is fiait, ő nem tud róla. Ha megszégyenülnek, nem veszi észre.
²² Teste csak önmaga fájdalmát érzi, és a lelke is magáért kesereg.