Jób könyve 11
11
Ekkor megszólalt a naamái Cófár:
2
E sok beszédre ne lenne felelet? Hát a csacsogó embernek legyen igaza?
3
Fecsegésed vajon elnémítja-e az embereket? Csúfolódsz, és ne legyen, aki megszégyenítsen?
4
Azt mondod: Értelmes a beszédem, tiszta vagyok a szemed előtt.
5
Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkát ellened!
6
Kijelentené neked a bölcsesség titkait, mert az kétszer többet ér az okoskodásnál, és megtudnád, hogy Isten még el is engedett bűneidből.
7
Elérheted-e Isten mélységét, vagy eljuthatsz-e a Mindenható tökéletességére?
8
Magasabb az az egeknél; mit tehetnél? Mélyebb az a Seolnál; hogyan ismerhetnéd meg?
9
Mérete hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.
10
Ha valakinek nyomába ered, elfogja és ítéletre viszi: ugyan ki akadályozhatná meg?
11
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem is figyel oda!
12
Akkor lesz értelmessé a balga, ha a vadszamár csikója embernek születik.
13
De ha kitárod a szíved, és feléje nyújtod a kezed;
14
ha távol tartod magadtól a hamisságot, amely kezedhez tapad, és nem engeded, hogy hajlékodban gonoszság lakozzon,
15
akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem fogsz félni.
16
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkezel, és úgy emlékszel rá, mint a tovavonuló vizekre.
17
Ragyogóbb lesz életed a déli napfénynél, és a sötétség is olyan lesz, mint a kora reggel.
18
Akkor bíznál, mert volna reménységed; széttekintenél, és biztonságban nyugodnál.
19
Ha lefeküdnél, nem rettentene föl senki, sőt sokan hízelegnének neked.
20
De a gonoszok szemei elepednek, menedékük eltűnik előlük, és reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.