---

¹ Történt, hogy a nép az ÚR hallatára zúgolódni kezdett, hogy rosszul megy a dolga. Az ÚR meghallotta, és haragra gerjedt, felgyulladt ellenük az ÚR tüze, és megemésztette a tábor szélét.
² Ekkor a nép Mózeshez kiáltott, Mózes pedig könyörgött az ÚRhoz, és megszűnt a tűz.
³ Azt a helyet Tabérának nevezte el, mert felgyulladt ellenük az ÚR tüze.
⁴ De a közöttük levő gyülevész nép kívánságba esett, és Izráel fiai is újra siránkozni kezdtek, és azt mondták: Ki ad nekünk húst, hogy együnk?
⁵ Emlékezünk, hogy a halat Egyiptomban ingyen ettük, meg az uborkát, a dinnyét, a póréhagymát, a vöröshagymát és a fokhagymát.
⁶ Most pedig eleped a lelkünk, mert mindez hiányzik. Szemünk előtt nincs más, mint manna.
⁷ A manna pedig olyan volt, mint a koriander magja, a színe pedig mint az illatos gyantacsepp.
⁸ Szétszéledt a nép, szedték a mannát, és őrölték kézimalmokban vagy megtörték mozsárban, megfőzték fazékban, és pogácsát csináltak belőle. Az íze olyan volt, mint az olajos kalácsé.
⁹ Mikor pedig éjjel leszállt a harmat a táborra, a manna is mindjárt leszállt.
¹⁰ Mózes meghallotta, hogy a nép minden nemzetsége siránkozik a sátra bejáratánál. Akkor igen fölgerjedt az ÚR haragja, és Mózesnek sem tetszett ez.
¹¹ Azt mondta Mózes az ÚRnak: Miért nyomorgatod így szolgádat? Miért nem találtam kegyelmet szemed előtt, miért raktad rám ennek az egész népnek a terhét?
¹² Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép? Vajon én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: „Hordozd őt a kebleden, ahogy a dajka hordozza a csecsemőt, vidd arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak”?
¹³ Honnan vegyek húst, hogy az egész népnek adhassak, mert nekem siránkoznak ily módon: Adj nekünk húst, hadd együnk!
¹⁴ Nem hordozhatom én magam ezt az egész népet, mert erőm fölött van ez.
¹⁵ Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg engem, ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam a nyomorúságomat.
¹⁶ Ezután az ÚR azt mondta Mózesnek: Gyűjts egybe nekem hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy vénei a népnek és elöljárói, és vidd őket a gyülekezet sátrához, hogy álljanak ott veled.
¹⁷ Akkor alászállok, és szólok ott veled, és szakítok abból a lélekből, amely benned van, és beléjük helyezem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét, és ne egyedül viseld.
¹⁸ A népnek pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra, és húst fogtok enni. Mert úgy siránkoztatok az ÚR hallatára: Ki ad nekünk húst enni? Jobb dolgunk volt Egyiptomban! Ezért az ÚR majd ad nektek húst, és ehettek.
¹⁹ Nem csak egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon.
²⁰ Hanem egy egész hónapig, amíg csak ki nem jön az orrotokon, és utálatos nem lesz előttetek, mert megvetettétek az URat, aki közöttetek van, és így siránkoztatok őelőtte: Miért jöttünk ki ide Egyiptomból?
²¹ Ekkor azt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos e nép, amely között vagyok, és te azt mondod: húst adok nekik, és esznek egy egész hónapig?!
²² Csak nem juhokat és ökröket vágnak nekik, hogy elég legyen? Vagy a tenger minden hala összegyűjthető-e nekik, hogy elég legyen?
²³ Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Hát megrövidült az ÚR karja? Majd meglátod, beteljesül-e neked az én beszédem, vagy sem.
²⁴ Akkor kiment Mózes, és elmondta a népnek az ÚR beszédét, és összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket.
²⁵ Akkor leszállt az ÚR felhőben, és szólt neki, és szakított abból a lélekből, amely őbenne volt, és a hetven vénnek adta. Mihelyt pedig megnyugodott rajtuk a lélek, menten prófétáltak, de máskor már nem.
²⁶ Két férfi azonban a táborban maradt. Az egyik neve Eldád, a másik neve Médád volt. Rajtuk is megnyugodott a lélek, mert ők is az összeírottak közül valók voltak. Nem mentek a sátorhoz, mégis prófétáltak a táborban.
²⁷ Elfutott azért egy ifjú, és jelentette Mózesnek: Eldád és Médád prófétál a táborban.
²⁸ Akkor így felelt Józsué, Nún fia, aki Mózes szolgája volt ifjúkora óta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!
²⁹ Mózes így felelt neki: Értem féltékenykedsz? Bárcsak az ÚR egész népe próféta volna, hogy az ÚR a lelkét adná beléjük!
³⁰ Ezután visszatért Mózes a táborba Izráel véneivel együtt.
³¹ Akkor aztán szelet támasztott az ÚR, amely fürjeket hozott a tengertől, és lehullatta a táborra, egynapi járásnyira a tábor két oldala felől és mintegy két könyök magasan a föld színén.
³² Akkor fölkelt a nép, és egész nap és egész éjjel és az egész következő napon fürjeket gyűjtöttek maguknak. Még aki keveset gyűjtött, az is gyűjtött tíz hómert, és kiteregették azokat maguknak a tábor körül.
³³ A hús még a foguk között volt, és meg sem rágták, amikor az ÚR haragja fölgerjedt a népre, és megverte az ÚR a népet igen nagy csapással.
³⁴ És elnevezték azt a helyet Kibrót-Taavának, mert ott temették el a telhetetlen népet.
³⁵ Kibrót-Taavából Hacérótba ment a nép, és Hacérótban is maradtak.