---

¹ Ekkor azt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost.
² Bálák úgy cselekedett, ahogy Bálám meghagyta. Azután Bálák és Bálám mindegyik oltáron egyegy bikát és egy-egy kost áldozott.
³ Majd azt mondta Bálám Báláknak: Állj meg égőáldozatod mellett, én pedig elmegyek. Talán elém jön az ÚR, és amit mutat nekem, azt elmondom neked. S elment egy kopasz oromra.
⁴ Itt Isten Bálám elé ment, és azt mondta neki Bálám: A hét oltárt elrendeztem, és mindegyik oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldoztam.
⁵ Az ÚR pedig Bálám szájába adta igéjét, és azt mondta neki: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint szólj.
⁶ Amikor visszatért hozzá, íme, az ő égőáldozata mellett állt ő és Móáb minden főembere.
⁷ És elkezdte példabeszédét, és azt mondta: Arámból hozatott ide Bálák, Móáb királya kelet hegyeiről, és azt mondta: Jöjj, átkozd meg nekem Jákóbot, és jöjj, kárhoztasd Izráelt.
⁸ Miért átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és miért szidalmazzam azt, akit az ÚR nem szidalmaz?
⁹ A sziklák tetejéről nézem őt, a halmokról tekintek reá. Íme, olyan nép ez, amely egyedül fog lakni, és nem számítja magát a nemzetek közé.
¹⁰ Ki számlálhatja meg Jákóbot – száma, mint a por – és Izráelnek csak a negyedrészét is? Bár halna meg lelkem az igazak halálával, és olyan lenne az én utolsó napom, mint az övé!
¹¹ Ekkor azt mondta Bálák Bálámnak: Mit teszel velem? Azért hoztalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, és íme, te igen megáldottad őket!
¹² Ő pedig így felelt: Hát nem arra kell-e vigyáznom, hogy csak azt szóljam, amit az ÚR ad a számba?
¹³ Ekkor azt mondta neki Bálák: Kérlek, jöjj velem egy másik helyre, ahonnan láthatod azt a népet, mert csak egy részét látod, mindenestül nem látod. Onnan átkozd meg nekem őt.
¹⁴ Az őrállók helyére vitte, a Piszgá tetejére, hét oltárt épített ott, és egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott mindegyik oltáron.
¹⁵ Majd azt mondta Báláknak: Állj meg itt égőáldozatod mellett, én pedig eléje megyek amoda.
¹⁶ Az ÚR Bálám elé ment, igét adott a szájába, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és e szerint beszélj.
¹⁷ Amikor visszament hozzá, íme, az égőáldozata mellett állt, és Móáb főemberei is ővele. Azt kérdezte tőle Bálák: Mit szólt az ÚR?
¹⁸ Ő pedig példabeszédbe kezdett, és azt mondta: Kelj fel, Bálák, és halljad! Figyelj rám, Cippór fia!
¹⁹ Isten nem ember, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené?
²⁰ Íme, parancsot kaptam, hogy áldjak. Ha ő áld, én azt nem másíthatom meg.
²¹ Nem látott Jákóbban hamisságot, és nem látott Izráelben gonoszságot. Az ÚR, az ő Istene van ővele. Királynak szóló ujjongás hangzik benne.
²² Isten hozta ki őket Egyiptomból, ereje olyan, mint a vadbivalyé.
²³ Mert nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézés Izráelen. Idejében megtudja Jákób és Izráel, hogy mit tesz Isten.
²⁴ Íme, ez a nép fölkel, mint nőstény oroszlán, és föltámad, mint hím oroszlán. Nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és az elejtettek vérét nem issza.
²⁵ Akkor azt mondta Bálák Bálámnak: Ám ne átkozd, de ne is áldjad őt.
²⁶ Bálám erre így felelt Báláknak: Hát nem így szóltam neked: Amit az ÚR mond nekem, azt teszem?
²⁷ Ekkor azt mondta Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged egy másik helyre, talán jónak látja Isten, hogy onnan megátkozd nekem e népet.
²⁸ Elvitte tehát Bálák Bálámot a Peór csúcsára, amely a puszta felé néz.
²⁹ Ott azt mondta Bálám Báláknak: Építtess itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost.
³⁰ Bálák úgy tett, ahogy Bálám mondta, és minden oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott.