1 Majd megfordultunk, és Básán felé vonultunk, és kijött elénk Óg, Básán királya egész népével, hogy megvívjon velünk Edreiben.
2 De az ÚR azt mondta nekem: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt egész népével és országával együtt. Úgy bánj el vele, ahogy Szíhónnal, az emóriak királyával cselekedtél, aki Hesbónban lakott.
3 És kezünkbe adta az ÚR, a mi Istenünk Ógot is, Básán királyát és egész népét, és úgy megvertük őt, hogy egy sem menekülhetett el.
4 Abban az időben elfoglaltuk minden városát, nem volt város, amelyet el ne vettünk volna tőlük: hatvan várost, Argób egész vidékét, a básánbeli Óg országát.
5 Ezek a városok mind magas kőfalakkal, kapukkal és zárakkal voltak megerősítve, ezenkívül volt még igen sok kerítetlen város is.
6 Mindet leromboltuk, ahogy Szíhónnal, Hesbón királyával elbántunk, eltöröltük az egész várost: férfiakat, asszonyokat és a kisdedeket is.
7 De az állatokat és a városokból való összes zsákmányt prédára vetettük magunk közt.
8 Így vettük el abban az időben az emóriak két királyának kezéből azt a földet, amely a Jordánon túl volt, az Arnón-pataktól fogva a Hermón hegyéig.
9 A szidóniak a Hermónt Szirjónnak, az emóriak pedig Szenírnek hívják.
10 Elfoglaltuk a síkság minden városát és az egész Gileádot meg az egész Básánt Szalkáig és Edreiig, amelyek a básánbeli Óg országának városai voltak.
11 Mert egyedül Óg, Básán királya maradt meg a refáiak maradéka közül. Íme, az ő ágya, a vaságy nem itt Rabbátban, az Ammón fiainál van-e? Kilenc könyök a hosszúsága, és négy könyök a szélessége a közönséges könyök szerint.
12 Azt a földet pedig, amelyet abban az időben örökségül birtokba vettünk az Arnónpatak mellett Aróértől fogva, valamint Gileád hegyvidékének a felét és városait a rúbenieknek és a gádiaknak adtam.
13 Gileád többi részét pedig és az egész Básánt, Óg országát Argób egész vidékével odaadtam Manassé fél törzsének. Az egész Básánt a refáiak földjének hívták.
14 Jáir, Manassé fia kapta Argób egész vidékét a gesúriak és maakáiak határáig. Azokat Básánnal együtt az ő nevéről Jáir falvainak hívják mindmáig.
15 Mákírnak pedig Gileádot adtam.
16 A rúbenieknek és a gádiaknak adtam Gileádból az Arnón-patakig terjedő részt, ahol a patak közepe a határ, és a Jabbókpatakig terjedő részt, amely Ammón fiainak határa,
17 valamint a síkságot és határul a Jordánt, a Kinneret-tótól a síkság tengeréig, a Sós-tengerig, amely a Piszgá-hegy lábánál van, keleten.
18 Ezt parancsoltam nektek abban az időben: Az ÚR, a ti Istenetek már nektek adta ezt a földet birtokul. Fegyverkezzetek föl, és mindnyájan, akik hadra foghatók vagytok, menjetek át testvéreiteknek, Izráel fiainak az élén.
19 Csak feleségeitek, kicsinyeitek és állataitok maradjanak a városaitokban, amelyeket nektek adtam, mert tudom, hogy sok jószágotok van;
20 mindaddig legyen így, amíg nyugalmat ad az ÚR testvéreiteknek is, mint nektek, és ők is birtokba veszik a földet, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl. Azután térjetek vissza, mindenki a saját örökségébe, amelyet nektek adtam.
21 Józsuénak ezt parancsoltam abban az időben: Saját szemeddel láttad mindazt, amit az ÚR, a ti Istenetek cselekedett azzal a két királlyal. Így bánik az ÚR mindazokkal az országokkal, amelyeken átmész.
22 Ne féljetek tőlük, mert maga az ÚR, a ti Istenetek harcol értetek!
23 Így könyörögtem az ÚRnak abban az időben:
24 Uram Isten, te elkezdted megmutatni szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet. Mert kicsoda olyan Isten a mennyben és a földön, aki olyan hatalmas tetteket vihetne véghez, mint te?
25 Hadd menjek át, kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, amely a Jordánon túl van, és azt a szép hegyvidéket és a Libánont!
26 De megharagudott énrám miattatok az ÚR, és nem hallgatott meg engem, hanem azt mondta nekem az ÚR: Elég ez neked, ne szólj már többet hozzám e dolog felől!
27 Menj föl a Piszgá tetejére, emeld föl a szemedet nyugat felé, észak felé, dél felé és kelet felé, és nézd meg a szemeddel, mert nem mész át ezen a Jordánon.
28 Józsuénak pedig parancsolj, bátorítsd és erősítsd őt, mert ő megy át e nép előtt, és ő teszi őket örököseivé annak a földnek, amelyet látsz.
29 Ezért ott maradtunk a völgyben, Bét-Peórral szemben.