1 Halld, Izráel! Ma átkelsz a Jordánon, hogy bemenj, és birtokba végy nálad nagyobb és erősebb népeket, nagy és égig megerősített városokat,
2 nagy és szálas népet, Anákfiakat, akikről magad is tudod, és magad is hallottad: Kicsoda állhat meg Anák fiai előtt?
3 Tudd meg azért e mai napon, hogy az ÚR, a te Istened jár előtted mint emésztő tűz, ő törli el és ő alázza meg őket előtted. Kiűzöd, és hamar elveszted őket, ahogy megmondta neked az ÚR.
4 Amikor tehát kiűzi őket előled az ÚR, a te Istened, ne szólj így szívedben: „Az én igazságomért hozott be engem az ÚR, hogy birtokba vegyem ezt a földet”, holott e népeket az ő istentelenségükért űzi ki előled az ÚR.
5 Nem a te igazságodért mész be, hogy birtokba vedd a földjüket, sem a te szívednek igaz voltáért, hanem az ÚR, a te Istened e népeket istentelenségükért űzi ki előled, hogy megerősítse az ígéretet, amelyet esküvel fogadott az ÚR a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
6 Tudd meg azért, hogy az ÚR, a te Istened nem a te igazságodért adja neked ezt a jó földet birtokul, hiszen igen keménnyakú nép vagy!
7 Emlékezzél rájuk, és el ne felejtsd azokat, amikkel haragra indítottad az URat, a te Istenedet a pusztában! Attól a naptól fogva, amelyen kijöttél Egyiptom földjéről, mindaddig, amíg e helyre jutottatok, az ÚR ellen tusakodtatok.
8 Már a Hóreben haragra indítottátok az URat, és annyira megharagudott rátok, hogy el akart veszteni titeket.
9 Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetség tábláit, amelyet az ÚR kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet sem ittam,
10 akkor átadta nekem az ÚR az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket az ÚR mondott nektek a hegyen a tűz közepéből a gyülekezés napján.
11 Amikor negyven nap és negyven éj elmúltával átadta nekem az ÚR a két kőtáblát, a szövetség tábláit,
12 azt mondta nekem: Kelj föl, gyorsan menj le innen, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik, öntött bálványt készítettek maguknak.
13 Majd így szólt hozzám az ÚR: Láttam e népet, és bizony keménnyakú nép ez!
14 Hagyj békét nekem, hadd pusztítsam el őket, és hadd töröljem el nevüket az ég alól, téged pedig nála nagyobb és erősebb néppé teszlek!
15 Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről, a hegy pedig tűzzel égett, és a szövetség két táblája a két kezemben volt.
16 Amikor láttam, hogy íme, vétkeztetek az ÚR, a ti Istenetek ellen, mert öntött borjút csináltatok magatoknak, és így hamar letértetek arról az útról, amelyet az ÚR parancsolt nektek,
17 megragadtam a két táblát, elhajítottam a kezemből, és összetörtem szemetek láttára.
18 Azután leborultam az ÚR előtt úgy, mint azelőtt, negyven nap és negyven éjjel kenyeret sem ettem, és vizet sem ittam minden bűnötök miatt, amelyet elkövettetek, és azt tettétek, ami gonosz az ÚR előtt, hogy haragra ingereljétek őt.
19 Mert féltem attól a haragtól és nekibúsulástól, amellyel úgy megharagudott rátok az ÚR, hogy el akart pusztítani benneteket. De akkor is meghallgatott engem az ÚR.
20 Áronra is igen megneheztelt az ÚR, és őt is el akarta pusztítani. De Áronért is imádkoztam ugyanakkor.
21 A ti bűnötöket pedig, a borjút, amelyet készítettetek, megragadtam, és megégettem tűzzel. Összetörtem, jól megőröltem, hogy porrá morzsolódjék, azután bevetettem a porát a patakba, amely a hegyről folyt alá.
22 Azután Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is haragra indítottátok az URat.
23 Majd mikor az ÚR elküldött titeket Kádés-Barneából e szavakkal: „Menjetek föl, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyet nektek adtam”, akkor is tusakodtatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen. Nem hittetek neki, és nem hallgattatok szavára.
24 Tusakodtatok az ÚR ellen, amióta csak ismerlek titeket.
25 Leborultam tehát az ÚR előtt, és negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva, mert azt mondta az ÚR, hogy elveszt benneteket.
26 Akkor imádkoztam az ÚRhoz, és azt mondtam: Uram, ISTENem! Ne pusztítsd el népedet, örökségedet, amelyet hatalmaddal megszabadítottál, amelyet erős kézzel hoztál ki Egyiptomból.
27 Emlékezzél meg szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról, ne nézd e nép keménységét, istentelenségét és bűnét!
28 Hogy ne mondhassa annak a földnek a népe, ahonnan kihoztál minket: „Nem tudta bevinni őket az ÚR arra a földre, amelyet ígért nekik. Meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában.”
29 Pedig a te néped ők és a te örökséged, amelyet nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki!