1 A lévita papoknak, Lévi egész nemzetségének ne legyen se birtoka, se öröksége Izráelben, hanem éljenek az ÚR tűzáldozataiból, az ő örökségéből.
2 Ne legyen öröksége a testvérei között, mert az ÚR az ő öröksége, amint megmondta neki.
3 Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsot és a gyomrot.
4 Add neki gabonád, mustod és olajod zsengéjét és juhaid gyapjának első nyírását.
5 Mert őt választotta ki az ÚR, a te Istened valamennyi törzsed közül, hogy ő és fiai mindig ott álljanak és szolgáljanak az ÚR nevében.
6 Ha eljön egy lévita egész Izráel bármelyik városából, ahol lakik, és bemegy lelkének teljes kívánsága szerint arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR,
7 hadd szolgáljon az ÚRnak, az ő Istenének nevében úgy, mint a többi testvére, azok a léviták, akik az ÚR színe előtt állnak.
8 Egyenlőképpen részesedjenek azon kívül, amijük van atyai örökségük eladásából.
9 Mikor bemész arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, ne tanuld el azokat az utálatosságokat, amelyeket azok a népek művelnek.
10 Ne legyen közöttetek olyan, aki fiát vagy leányát áldozatul elégeti, se jövendőmondó, se kuruzsló, se jelmagyarázó, se varázsló,
11 se bűbájos, se szellemidéző, se titokfejtő, se halottidéző!
12 Mert mindazt utálja az ÚR, aki ezeket műveli, és az ilyen utálatosságokért űzi ki őket az ÚR, a te Istened előled.
13 Légy feddhetetlen az ÚR, a te Istened előtt.
14 Mert azok a nemzetek, akiket elűzöl, kuruzslókra és jövendőmondókra hallgatnak. De neked nem engedett ilyet az ÚR, a te Istened.
15 Prófétát támaszt neked az ÚR, a te Istened közületek, atyádfiai közül, olyat, mint én. Őt hallgassátok!
16 Aszerint, ahogy kérted az ÚRtól, a te Istenedtől a Hóreben az összegyülekezés napján e szavakkal: Ne kelljen hallanom tovább az ÚRnak, az én Istenemnek szavát, és ne kelljen néznem tovább azt a nagy tüzet, mert meghalok!
17 Az ÚR pedig azt mondta nekem: Jól mondták.
18 Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyat, mint te, és szájába adom igéimet, és megmond nekik mindent, amit parancsolok neki.
19 És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket a nevemben szól, én számon kérem rajta!
20 De az a próféta, aki olyat mer mondani a nevemben, amit nem parancsoltam neki, és aki más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg!
21 De gondolhatod a szívedben: hogyan ismerhetjük föl azt a szót, amelyet nem az ÚR mondott?
22 Ha a próféta az ÚR nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be az a dolog, azt az igét nem az ÚR mondta. Elbizakodottságból mondta azt a próféta, ne félj tőle!