---

¹ Abban az időben a babilóniai király, Meródak-Baladán, Baladán fia levelet és ajándékot küldött Ezékiás királynak, mert hallotta, hogy beteg volt és meggyógyult.
² Ezékiás megörült azoknak, és megmutatta nekik kincstárát: az ezüstöt, az aranyat, a fűszereket, a drága keneteket, egész fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik Ezékiás.
³ Ekkor Ézsaiás próféta eljött Ezékiás királyhoz, és azt kérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messze földről jöttek hozzám, Babilónból.
⁴ Majd Ézsaiás ezt kérdezte: Mit láttak a házadban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a házamban van, semmi sincs, amit meg ne mutattam volna nekik kincstáramban.
⁵ Akkor azt mondta Ézsaiás Ezékiásnak: Halld a Seregek URának beszédét:
⁶ „Íme, eljön majd a nap, amikor mindazt elviszik Babilónba, ami a házadban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig. Nem marad meg semmi, azt mondja az ÚR!
⁷ Fiaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, el fognak hurcolni egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilón királyának palotájában.”
⁸ Akkor azt mondta Ezékiás Ézsaiásnak: Jó az ÚR beszéde, amelyet hirdettél! Mert azt gondolta: Az én napjaimban még béke és biztonság lesz.