---

¹ Így szól az ÚR fölkentjéhez, Círuszhoz, akinek megfogtam a jobb kezét, hogy népeket hódoltassak meg előtte, és a királyok derekának övét megoldjam, hogy ajtók nyíljanak meg előtte, és ne zárulhassanak be a kapuk.
² Előtted megyek, és az egyenetleneket kiegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és a vaszárakat leütöm.
³ Neked adom a sötétség kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, Izráel Istene, aki téged neveden hívtalak.
⁴ Szolgámért, Jákóbért és választottamért, Izráelért neveden szólítottalak, nevet adok neked, noha nem ismersz.
⁵ Én vagyok az ÚR, és nincs más, rajtam kívül nincs Isten! Felöveztelek téged, bár nem ismersz.
⁶ Hadd tudják napkelettől napnyugatig, hogy nincsen más rajtam kívül. Én vagyok az ÚR, és nincsen más!
⁷ Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, és én teremtem a gonoszt. Én vagyok az ÚR, aki mindezt cselekszem!
⁸ Egek, harmatozzatok onnan fentről, és hullassatok igazságot, felhők; nyíljék meg a föld, viruljon föl a szabadulás, és vele együtt sarjadjon föl az igazság! Én, az ÚR teremtettem azt!
⁹ Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, holott csak egy cserépedény a többi földi cserép között! Mondhatja-e az agyag a formálójának: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nincs kezed?
¹⁰ Jaj annak, aki azt mondja az apának: Miért nemzel? És az anyának: Miért szülsz?
¹¹ Így szól az ÚR, Izráel Szentje és formálója: Tőlem kérdezzétek meg a jövendőt! Fiaimat és kezeim munkáját bízzátok csak rám!
¹² Én alkottam a földet, én teremtettem rajta az embert, én terjesztettem ki kezemmel az egeket, és minden seregük az én parancsomra állt elő.
¹³ Én támasztottam fel őt igazságban, én egyengetem minden útját; ő építi meg városomat és bocsátja haza foglyaimat, de nem pénzért, s nem is ajándékért – mondja a Seregek URa!
¹⁴ Így szól az ÚR: Egyiptom összegyűjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetű szábaiak hozzád mennek, és tieid lesznek, téged követnek, béklyóban járnak, feléd fordulva leborulnak, és hozzád könyörögnek: Csak nálad van Isten, és nincs sehol máshol, nincs más Isten!
¹⁵ Bizony te elrejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító!
¹⁶ Szégyent vallanak, és gyalázatba esnek mind, egytől egyig gyalázatban járnak a bálványok faragói.
¹⁷ De Izráel megszabadul az ÚR által örök szabadulással, nem vallotok többé szégyent és gyalázatot, soha!
¹⁸ Mert így szól az ÚR, aki az egeket teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította; nem pusztaságnak teremtette, hanem lakóhelyül alkotta: Én vagyok az ÚR, és nincsen más!
¹⁹ Nem titkon szóltam, valahol a sötétség földjén, nem azt mondtam Jákób utódainak: A kietlenben keressetek engem! Én, az ÚR, igazságot szólok, és kijelentem, hogy mi az igaz.
²⁰ Gyűljetek össze, jöjjetek elő, közeledjetek mind, akik megszabadultatok a népek közül! Semmit sem tudnak azok, akik fából készült bálványukat hordják, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem képes megmenteni!
²¹ Mondjátok meg, adjátok elő, sőt tanácskozzátok meg: ki mondta meg ezt régtől fogva, és ki közölte előre? Vajon nem én, az ÚR? Nincs más Isten rajtam kívül; igaz Isten és szabadító nincs kívülem.
²² Térjetek hozzám a föld minden határáról, hogy megszabaduljatok! Mert én vagyok az Isten, és nincs más!
²³ Magamra esküdtem, igazság jött ki számból, szavam nem vonom vissza. Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv!
²⁴ Ezt mondják felőlem: csak az ÚRban van minden igazság és erő. Őhozzá mennek megszégyenülve mindazok, akik haragszanak rá.
²⁵ Az ÚRban igazul meg és nyer dicsőséget Izráel minden utóda.