---

¹ Ó, bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál, hogy megrendüljenek előtted a hegyek! Ahogyan a tűz meggyújtja a rőzsét, és fölforralja a tűz a vizet, úgy jelentsd ki nevedet ellenségeidnek, hogy reszkessenek előtted a népek,
² mint amikor rettenetes dolgokat cselekedtél, amelyeket nem vártunk; leszálltál, és a hegyek megrendültek előtted.
³ Kezdettől fogva soha senkinek nem jutott a fülébe, sem nem hallott, sem szemével nem látott más Istent kívüled, aki így cselekszik azzal, aki őt várja.
⁴ Elébe mész annak, aki örvendezik, és igazságosan cselekszik, és rád gondol útjaidon. Íme, haragra gerjedtél, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bár megszabadulnánk!
⁵ Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, és minden igazságunk olyan, mint a beszennyezett ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a fa lombja, és álnokságaink, mint a szél, elsöpörnek bennünket!
⁶ Nincs, aki segítségül hívná nevedet, aki fölserkenne, és beléd kapaszkodna, mert elrejtetted előlünk arcodat, és álnokságaink miatt megolvasztottál minket.
⁷ És most, URam, Atyánk vagy te, mi vagyunk az agyag, te pedig formálónk, kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.
⁸ Ne haragudj túlságosan, URam, és ne emlékezz örökké álnokságainkra! Íme, tekints ránk, mindnyájan a te néped vagyunk.
⁹ Szent városaid pusztává lettek: pusztasággá lett Sion, Jeruzsálem pedig kietlenné.
¹⁰ Szentséges és ékes házadat, ahol atyáink dicsértek téged, tűz perzselte föl. Minden elpusztult, amiben gyönyörködtünk.
¹¹ Hát még ezután is visszafogod magadat, URam?
¹² (11) Hallgatsz, és így gyötörsz bennünket?