---

¹ Jaj Ariélnak, Ariélnak, a városnak, ahol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, peregjenek le egymás után az ünnepek,
² és megszorongatom Ariélt, jajgatás és siralom lesz a városban, és olyan lesz nekem, mint Ariél.
³ Táborral zárlak körül, körbeveszlek tornyokkal, és ostromművet állítok ellened.
⁴ Megaláztatva, a földből szólsz, és a porból szól a beszéded; hangod olyan lesz, mint kísértet a földből, a porból suttog szavad.
⁵ Ellenségeid sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva, olyan lesz az erőszakosok sokasága. Hamar és hirtelen lesz az.
⁶ Meglátogat a Seregek URa mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, viharos forgószéllel és emésztő tüzes lánggal.
⁷ Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz a népek minden sokasága, akik hadakoztak Ariél ellen, akik harcoltak ellene és sziklavára ellen, és szorongatták őt.
⁸ Úgy lesz, mint amikor azt álmodja az éhező, hogy eszik, de amikor fölserken, íme, üres a hasa; vagy mint amikor azt álmodja a szomjazó, hogy iszik, de amikor fölserken, íme, szomjas, és eleped a lelke: így lesz a népek minden sokaságával, akik hadakoztak Sion hegye ellen.
⁹ Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat, és megvakultok! Részegek ők, de nem bortól, tántorognak, de nem a részegítő italtól.
¹⁰ Mert kiöntötte rátok az ÚR a mély álom lelkét, és bezárta szemeiteket: a prófétákat, és befedte fejeiteket: a látnokokat.
¹¹ Olyan lesz nektek minden látomás, mint a lepecsételt írás szavai. Odaadják azt egy írástudónak, és ezt mondják neki: „Olvasd el, kérlek!”; de ő így szól: Nem tudom, mert le van pecsételve.
¹² Vagy ha a levelet olyannak adják, aki tanulatlan, e szavakkal: „Olvasd el, kérlek!”, ő pedig így szól: Nem ismerem a betűvetést.
¹³ De így szól az Úr: Mivel e nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy, hogy irántam való félelmük betanult emberi parancsolat lett,
¹⁴ ezért ismét ámulatba ejtem e népet: csodát csodára teszek, és elvész bölcseinek bölcsessége, és eltűnik az értelmesek értelme.
¹⁵ Jaj azoknak, akik mélyen elrejtik tervüket az ÚR elől, és akik sötétben szoktak cselekedni, azt gondolván: Ugyan ki lát és ki ismer bennünket?
¹⁶ Micsoda kifordított gondolkodás! Egyenlő lenne az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő készített engem; és az edény a formálójának: Ez nem ért hozzá?
¹⁷ Egy kis idő múlva Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek látszik.
¹⁸ Azon a napon a süketek is meghallják az írás beszédét, és a vakok szemei is látni fognak a homály és sötétség elmúltával.
¹⁹ Az alázatosak egyre inkább örvendeznek az ÚRban, és a szegény emberek vigadnak Izráel Szentjében.
²⁰ Mert vége lesz a kegyetlennek, elpusztul a csúfolódó, és kiirtanak minden gonoszságra vetemedőt,
²¹ akik vétkesnek ítélik az embert egy szóért, és tőrt vetnek annak, aki megfeddi őket a kapuban, és csalárdul elferdítik az igazak jogát.
²² Ezért így szól Jákób házáról az ÚR, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sápad el többé az arca.
²³ Ha látni fogja gyermekeit, kezem munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét.
²⁴ Mert a tévelygő lelkűek megismerik az értelmet, és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak.