---

¹ Azokban a napokban halálos betegségbe esett Ezékiás, és eljött hozzá Ézsaiás, Ámóc fia, a próféta, és azt mondta neki: Ezt mondja az ÚR: „Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem gyógyulsz meg!”
² Erre Ezékiás arccal a falnak fordult, és könyörgött az ÚRhoz.
³ Ezt mondta: Ó, URam, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam igazságban és teljes szívvel, és azt tettem, ami kedves neked! És keservesen sírt Ezékiás.
⁴ Ekkor így szólt az ÚR Ézsaiáshoz:
⁵ Menj el, és mondd ezt Ezékiásnak: „Így szól az ÚR, Dávidnak, atyádnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet. Íme, még tizenöt esztendővel megtoldom életedet.
⁶ Megszabadítalak téged és e várost az asszíriai király kezéből, megoltamazom ezt a várost!
⁷ Ez lesz a jel számodra az ÚRtól, hogy teljesíti az ÚR, amit mondott:
⁸ Íme, tíz fokkal visszatérítem az árnyékot Aház napóráján azokon a fokokon, amelyeken a nap már áthaladt.” És visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.
⁹ Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése, amikor megbetegedett, de fölgyógyult betegségéből.
¹⁰ Azt gondoltam: Hát életem közepén kell alászállanom a Seol kapuihoz, megfosztva többi évemtől?
¹¹ Azt gondoltam: nem látom már az URat, az URat az élők földjén, nem látok többé embert a világ lakói közül.
¹² Porsátramat lebontják, és elveszik tőlem, mint a pásztor sátrát. Fölgöngyölöm életemet, mint a takács, hiszen levágott a fonalról engem. Reggeltől estig végzel velem!
¹³ Reggelig nyugton vártam, de úgy összetörte minden csontomat, mint az oroszlán. Reggeltől estig végez velem!
¹⁴ Csipogtam, mint a fecske meg a daru, nyögtem, mint a galamb, szemem a magasba meredt. URam, le vagyok sújtva, szabadíts meg!
¹⁵ Mit mondjak? Mert szólt hozzám, és meg is tette, amit mondott! Csendesen élem le éveimet lelkem keserűsége miatt!
¹⁶ Uram! Azáltal él minden, és csak abban van lelkem élete, hogy te meggyógyítasz és éltetsz engem!
¹⁷ Íme, áldásul volt nekem a nagy keserűség, és te szereteteddel kivontad lelkemet a pusztulás verméből, és hátad mögé vetetted minden bűnömet!
¹⁸ Mert nem a Seolban magasztalnak téged, és nem a halottak dicsőítenek, nem a sírverembe szállók reménykednek hűségedben!
¹⁹ Aki él, csak aki él, az dicsőít téged, mint ma én! Az apák hirdetik fiaiknak hűségedet.
²⁰ Megszabadított engem az ÚR, ezért énekeljünk lantpengetéssel éltünk minden napján az ÚR házában!
²¹ Akkor azt mondta Ézsaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
²² Ekkor megkérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek még az ÚR házába?