---

¹ Hadd énekeljek kedvesemről, egy dalt szerelmesem szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője volt dúsan termő hegyoldalon.
² Fölásta és megtisztította a kövektől, nemes vesszővel ültette be, közepére tornyot építtetett, és sajtót is vágatott bele. Várta, hogy majd jó szőlőt terem, de vadszőlőt termett!
³ Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, ítéljetek köztem és szőlőm között!
⁴ Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt?
⁵ Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel: Lerontom kerítését, hogy lelegeljék, elbontom kőfalát, hogy eltapossák.
⁶ Parlagon hagyom: nem metszik és nem kapálják meg, tövis és gaz veri föl. A fellegeknek is parancsolok, hogy ne adjanak rá esőt.
⁷ A Seregek URának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az ő gyönyörűséges ültetvénye. Jogőrzésre várt, de jogorzás lett; igazságra, de keserű kiáltás lett!
⁸ Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé foglalnak, míg egy hely sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!
⁹ Fülem hallatára mondta a Seregek URa, hogy a sok ház pusztává lesz, a nagyok és szépek lakatlanok lesznek.
¹⁰ Mert tíz hold szőlő egy bát bort ereszt, és egy hómer mag egy vékát terem.
¹¹ Jaj azoknak, akik korán reggel részegítő ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor hevíti őket!
¹² Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az ÚR dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit.
¹³ Ezért fogságba megy népem, mivel értelem nélkül való. Éhen halnak főemberei, a nép pedig szomjúságtól eped el.
¹⁴ Ezért szélesre tátja torkát a sír, végtelen szélesre nyitja a száját, és leszállnak belé a főemberek és a sokaság, a zajongók és az örvendezők.
¹⁵ Porig kell hajolnia az embernek, megalázkodik a férfi, és lesütik a szemüket a büszkék.
¹⁶ De magasztos lesz a Seregek URa, amikor ítél, és a szent Isten szentnek bizonyul igazságban.
¹⁷ Bárányok legelnek ott, mint legelőjükön, és a gazdagok romjain idegenek élnek!
¹⁸ Jaj azoknak, akik a vétket a gonoszság köteleivel vonszolják, és a bűnt mint szekeret, köteleken,
¹⁹ akik ezt mondják: Siessen, és tegye hamar a dolgát, hadd lássuk; közeledjen és jöjjön el Izráel Szentjének a terve, hadd ismerjük meg!
²⁰ Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak, akik a sötétséget világossággá és a világosságot sötétséggé teszik, akik a keserűt édessé, az édeset pedig keserűvé teszik!
²¹ Jaj azoknak, akik bölcseknek látszanak önmaguk előtt, és magukat eszesnek tartják!
²² Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és híresek a részegítő ital keveréséről,
²³ akik vesztegetésért igaznak mondják a gonoszt, és az igazak igazságát elfordítják!
²⁴ Ezért amint a tarlót megemészti a tűz nyelve, és az égő széna összeomlik, úgy rothad el gyökerük, és virágjuk elszáll, mint a por. Mert megvetették a Seregek URának törvényét, és megutálták Izráel szentjének beszédét.
²⁵ Ezért gerjedt föl népe ellen az ÚR haragja, hogy fölemelte rá kezét és megverte. A hegyek megrendültek, és holttestük szemétként fekszik az utcán. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még föl van emelve.
²⁶ Jelt ad egy távoli népnek, és füttyszóval előhívja a föld határáról, és íme, az sietve, gyorsan eljön.
²⁷ Nem lesz köztük egyetlen elfáradt és botladozó sem. Nem szunnyad egy sem, és nem alszik, derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem.
²⁸ Nyilai élesek, és minden íja kifeszítve, lovainak patája olyan, mint a kovakő, és kocsikerekei, mint a forgószél.
²⁹ Ordítása, mint az oroszláné, úgy ordít, mint az oroszlánkölykök, morog, és prédát ragad, elviszi, és nincs, aki elvegye tőle.
³⁰ Rámordul azon a napon, mint a tenger morajlása. Ha pedig valaki az országra néz, íme, ott sűrű sötétség van, és a világosság elsötétedik a fellegektől!