1Örvend a kietlen, a puszta föld, vigadozik a pusztaság, és virul, mint az őszike.
2Virulva virul, és ujjongva örvend. A Libánon dicsőségét kapta, Karmel és Sárón ékességét. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk ékességét.
3Erősítsétek a meglankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket!
4Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, Istenetek bosszúra jön, Isten jön, aki megfizet, és megszabadít titeket!
5Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei.
6Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve, mert víz fakad a pusztában, és patakok fakadnak a kietlenben.
7Tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásává. Ahol a sakálok lakhelye volt, fű, nád és káka terem.
8Kiépített út lesz ott, egy út, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár rajta tisztátalan, hiszen csak azoké ez, akik ezen az úton járnak. Az együgyűek sem tévednek el rajta.
9Nem lesz ott oroszlán, és a ragadozó vad nem megy rá, nem is található ott ilyen, hanem a megváltottak járnak rajta.
10Hisz az ÚR megváltottjai megtérnek, és ujjongás közepette a Sionba jönnek. Örök öröm lesz fejükön, vigasságot és örömöt találnak, és eltűnik a fájdalom és sóhaj.