1Így szól az ÚR: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam őt? Vagy ki az hitelezőim közül, akinek eladtalak titeket? Íme, vétkeitek miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat!
2Amikor eljöttem, miért nem volt ott senki? Amikor hívtalak, miért nem felelt senki? Olyan rövid már a kezem, hogy nem válthat meg? Nincs bennem erő, hogy megszabadítsalak? Íme, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert, pusztává teszem a folyókat. Megbűzhödnek halaik, mivel nincs víz, és elpusztulnak a szomjúságtól.
3Sötétségbe öltöztetem az eget, és zsákruhával takarom be.
4Az én Uram, az ÚR olyan nyelvet adott nekem, hogy beszédemmel erősíteni tudjam a megfáradtat; minden reggel fölébreszt, serkenti fülemet, hogy hallgassam, miként a tanítványok.
5Az én Uram, az ÚR megnyitotta fülemet, én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg.
6Hátamat odatartottam a verőknek, és szakállamat a szaggatóknak, arcomat nem fedeztem el a gyalázás és köpdösés elől.
7És az én Uram, az ÚR megsegített engem, ezért nem szégyenülök meg. Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, és tudom, hogy nem vallok szégyent.
8Közel van, aki engem igazzá tesz, ki perelhet velem? Álljunk elő együtt! Kicsoda perel engem? Lépjen hozzám!
9Íme, az én Uram, az ÚR megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha, moly rágja meg őket!
10Ki féli közületek az URat? Ki hallgat szolgája szavára? Aki sötétségben jár, és nincs fényessége, mind bízzon az ÚR nevében, és támaszkodjon Istenére!
11Íme, mindnyájan, akik tüzet gyújtotok, és tüzes nyilakkal szerelitek föl magatokat, saját tüzetek lángjába vesztek, tüzes nyilaitokba, amelyeket meggyújtottatok! Az én kezemből jön ez rátok, és fájdalmak között fogtok feküdni!