---

¹ Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
² Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza?
³ Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen?
⁴ Ezt mondtad: „Tanításom helyes, és ha megvizsgálsz, tisztának találsz!”
⁵ Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben!
⁶ Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amelyek az értelem számára felfoghatatlanok. Akkor megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét.
⁷ Beleláthatsz talán az Isten titkaiba? Felérhetsz-e te a Mindenható tökéletességéhez?
⁸ Magasabb az az égnél – mit kezdesz vele? Mélyebb a holtak hazájánál – mit is tudhatsz róla?
⁹ Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.
¹⁰ Ha valakit nyomon követ, elfog, és a bírák elé állít, ugyan ki akadályozhatja meg?
¹¹ Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda.
¹² Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikója is születhet emberré.
¹³ Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet,
¹⁴ ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék!
¹⁵ Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.
¹⁶ Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint levonult vizekre.
¹⁷ Fényesebb lesz életed a déli verőfénynél, a sötétség is olyan lesz, mintha reggel volna.
¹⁸ Bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel.
¹⁹ Ha leheveredsz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked.
²⁰ De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.