Jób könyve 23
23
Erre Jób így felelt:
2
Még most is keserű a panaszom; csak súlyosbodik rajtam keze, ahogy sóhajtozom.
3
Ó, ha tudnám, hol találom őt, elmennék a trónusáig.
4
Eléje terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő érvekkel,
5
hogy megtudjam, mit felel nekem, és megértsem, mit szól hozzám.
6
Vajon teljes erejéből perelne velem? Nem, de azért figyelne rám.
7
Ott igaz emberként perelnék vele, ezért örökre megszabadulhatnék bírámtól.
8
Ám ha keletnek megyek, nincsen ott, és ha nyugat felé, nem veszem őt észre.
9
Ha bal kéz felől cselekszik, meg nem láthatom; ha jobb kéz felől rejtőzködik, ott sem láthatom.
10
De ő jól ismeri utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11
Lábam az ő nyomdokát követte; útját megőriztem, és nem tértem le róla.
12
Ajkának parancsától el nem távoztam; szája beszédeit törvényemként őrzöm.
13
De ő ugyanaz marad; kicsoda változtathatná meg? Amit lelke megkíván, azt meg is teszi.
14
Bizony, véghezviszi, amit elrendelt felőlem, és még sok ilyesmi van nála.
15
Ezért rettegek színe előtt, és ha csak rá gondolok, félek tőle.
16
Mert Isten félemlítette meg szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17
Mert nem a sötétség miatt némulok el, és nem azért, mert arcomat homály borítja.