1 Erre így felelt a témáni Elifáz:

2 Vajon a bölcs felelhet-e légből kapott tudománnyal, és megtöltheti-e hasát keleti széllel?

3 Érvelhet-e olyan beszéddel, amely nem használ, és olyan szavakkal, amelyek semmit sem érnek?

4 Te már Isten félelmét is semmibe veszed, és kisebbíted az Isten előtti áhítatot!

5 Mert gonoszságod oktatja erre a szádat, és a csalárdak nyelvét választottad.

6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid vallanak ellened.

7 Talán te születtél embernek elsőként? Előbb jöttél világra, mint a halmok?

8 Isten tanácsában hallgatóztál, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?

9 Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mi olyanhoz értesz, ami nálunk nincs meg?

10 Ősz és agg is van közöttünk, idősebb apádnál.

11 Csekélység neked Isten vigasztalása, hozzád szóló szelíd beszéde?

12 Hogyan ragadhatott így el a szíved, és miért villog a szemed,

13 ahogy Isten ellen fordítod haragod, és ilyen szavakat ejtesz ki a szádon?

14 Miképpen lehetne tiszta a halandó, és hogyan lehetne igaz az asszonytól született?

15 Íme, még szentjeiben sem bízhat, még az egek sem tiszták a szemében.

16 Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet!

17 Hallgass rám, elmondom neked! Úgy mondom el, ahogy láttam,

18 amit a bölcsek hirdettek, és nem titkolták el, ami az atyáktól való.

19 Egyedül ők kapták ezt a földet, és idegen nem járt közöttük.

20 Az istentelen gyötrődik egész életében, és az erőszakoskodó évei meg vannak számlálva.

21 Rémítő hangok vannak fülében, békesség idején tör rá a pusztító.

22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegye leselkedik rá.

23 Kenyér után futkos, hogy hol találna. Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24 Nyomorúság és rettegés ijeszti; és leveri őt, mint egy rohamra induló király.

25 Mert Isten ellen nyújtotta ki a kezét, és erősködött a Mindenhatóval szemben.

26 Nekifeszült nyakkal rohant ellene, vastag, domború pajzsai alatt.

27 Mivel zsír fedi be az arcát, és háj rakódott a tomporára,

28 lerombolt városokban telepedett le, lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak.

29 Nem gazdagodik meg, vagyona sem marad meg, jószága nem lepi el a földet.

30 Nem menekül meg a sötétségtől, hajtásait láng perzseli, és Isten szájának leheletétől pusztul el.

31 Ne higgyen a hiábavalóságnak, mert magát csapja be, hisz hiábavalóság lesz a jutalma.

32 Ideje előtt bevégződik élete, és hajtása sem virágzik ki.

33 Lehullatja az éretlen szemeket, mint a szőlővessző, és elhányja virágát, mint az olajfa.

34 Mert a képmutatók háza népe meddő, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.

35 Bajt fogannak, álnokságot szülnek, és méhük csalárdságot érlel.