---

¹ Erre így felelt a súahi Bildád:
² Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Fontoljátok meg a dolgot, azután beszélhetünk.
³ Miért tartasz minket állatnak, és miért vagyunk bolondok a szemedben?
⁴ Vajon ha lelkedet marcangolod haragodban, talán elnéptelenedik a föld, és kiszakad a kőszikla a helyéről?
⁵ Sőt a gonoszok világossága kialszik, és nem fénylik tüzük lángja.
⁶ A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette.
⁷ Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
⁸ Mert lába hálóba bonyolódik, és verem fölött jár.
⁹ Sarka csapdába akad, és kelepce fogja meg.
¹⁰ Hurkot rejtettek el neki a földön és kötelet megszokott ösvényén.
¹¹ Mindenfelől félelmek rettentik és lépten-nyomon üldözik.
¹² Éhség emészti föl erejét, és a nyomorúság készen áll, hogy elbuktassa.
¹³ Megemészti testének bőrét, megemészti tagjait a halál zsengéje.
¹⁴ El kell hagynia sátra biztonságát, és a félelmek királyához kell folyamodnia.
¹⁵ Nem az övéi laknak sátrában, hajlékára kénkövet szórnak.
¹⁶ Alul elszáradnak gyökerei, és felül leszárad az ága.
¹⁷ Emlékezete elvész a földről, még az utcákon sem marad fenn a neve.
¹⁸ Világosságból sötétségbe taszítják és a föld kerekségéről elüldözik.
¹⁹ Sem utódja, sem sarja nem lesz népe között, és senkije sem marad lakóhelyén.
²⁰ Pusztulásától megborzadnak napnyugat fiai, és rettegés fogja el a keletieket.
²¹ Ilyenek hát az álnok ember hajlékai, és ilyen annak a lakóhelye, aki nem ismeri Istent.