---

¹ Jób ekkor így felelt:
² Ó, ha sérelmemet mérlegre vetnék, és nyomorúságomat is vele együtt megmérhetném!
³ Bizony súlyosabb az a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim.
⁴ Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgük emészti lelkem, és Isten rettentései ostromolnak.
⁵ Ordít-e a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-e az ökör abrakja mellett?
⁶ Vajon sótlanul eszik-e az ízetlen étket; vagy jó íze van-e a tojásfehérjének?
⁷ Érintésétől is iszonyodik lelkem; olyan az nekem, mint a megromlott étel!
⁸ Ó, ha teljesülne a kérésem, és Isten megadná, amit remélek!
⁹ Bár tetszene Istennek, hogy összetörjön engem, kinyújtaná kezét, hogy szétvagdaljon!
¹⁰ Akkor még lenne valami vigaszom, ujjonganék a fájdalomban, amely nem kímél engem, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.
¹¹ De futja-e arra az erőm, hogy várakozzam? Mi lesz a végem, ha tűrnöm kell sokáig?
¹² Kövek ereje volna az erőm, vagy ércből van-e a testem?
¹³ Hát nincs számomra segítség? Elűzték tőlem a szabadulást?!
¹⁴ A szerencsétlent barátjától részvét illeti, még ha elhagyja is a Mindenható félelmét.
¹⁵ Atyámfiai, mint a patak, hűtlenül elhagytak, ahogy túláradnak medrükön a patakok,
¹⁶ amelyek szennyesek a jégtől, és bennük olvadt hó hömpölyög.
¹⁷ Majd mikor fölmelegszenek, elapadnak, és fenékig kiszáradnak a hőség miatt.
¹⁸ Letérnek útjukról a vándorok, pusztaságba jutnak, és elvesznek.
¹⁹ Néznek utánuk Téma utazói, és Séba vándorai bennük reménykednek.
²⁰ De megszégyenülnek, hogy bennük bíztak, és amikor odaérnek, elpirulnak.
²¹ Ilyenek lettetek most nekem; látjátok a nyomort, és féltek.
²² Hát mondtam-e nektek, hogy adjatok valamit, vagy fizessetek helyettem javaitokból,
²³ hogy szabadítsatok ki az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből kiragadjatok?
²⁴ Tanítsatok, és én elnémulok, s értessétek meg velem, amiben tévedek.
²⁵ Ó, milyen fájdalmas az igaz beszéd! De mire jó a ti ostorozásotok?
²⁶ Szavakért akartok ostorozni? Hiszen a szélnek szólnak a kétségbeesett ember szavai!
²⁷ Ti még az árvára is sorsot vetnétek, és a barátotokra is alkudoznátok.
²⁸ Most hát, kérlek, nézzetek rám, csak nem hazudok a szemetekbe?
²⁹ Kérlek, engedjetek! Csak semmi igazságtalanság! Kérlek, engedjetek, az igazságom még mindig áll.
³⁰ Van-e a nyelvemen hamisság, nem venné-e észre ínyem a romlottságot?