1Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, úgy tör az ellenség az ÚR házára! Mert megszegték szövetségemet, és vétkeztek törvényem ellen!
2Kiáltanak hozzám: Én Istenem! Mi, Izráel, ismerünk téged!
3Megvetette Izráel a jót, ezért ellenség fogja üldözni.
4Királyt emeltek, de nem általam, fejedelmet választottak, de tudtomon kívül. Ezüstjükből és aranyukból bálványokat formáltak, hogy vesztükre legyen.
5Megutáltam borjúdat, Samária! Haragom fölgerjedt miatta. Meddig nem tudnak még tiszták lenni?
6Ez is Izráelből való! Kézműves csinálta, és nem Isten az. Bizony, darabokra törik Samária borjúja!
7Mert szelet vetnek, és vihart aratnak. Nem szökik szárba a gabona, termése nem ad lisztet. Ha adna is, idegenek emésztik el azt.
8Elnyelettetik Izráel! Olyan immár a népek közt, mint valami becstelen dolog.
9Mert Asszíriába járnak, mint a magában bolyongó vadszamár, Efraim szeretőket bérelt.
10De ha bérelnek is szövetségeseket a népek közt, én most összegyűjtöm őket, és kezdenek majd lefogyni a fejedelmek királyának terhétől.
11Mivel megszaporította Efraim az oltárokat a bűnre, bűnre vitték őt az oltárok.
12Ha ezernyi törvényt írnék is elő neki, idegennek tekintenék azokat.
13Nekem szánt áldozatképpen húst vágnak majd és esznek, de az ÚR nem tekint rá kedvesen. Megemlékezik immár álnokságukról, és megbünteti vétkeiket. Vissza fognak térni Egyiptomba.
14Izráel elfeledkezett alkotójáról, és palotákat épített, Júda szaporította a megerősített városokat. De én tüzet bocsátok városaira, és az megemészti erődítményeit.