---

¹ Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem őt, és Egyiptomból hívtam ki fiamat.
² Minél jobban hívtam őket, annál inkább távolodtak tőlem. A Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek.
³ Pedig én tanítottam járni Efraimot, én vettem a karomba őket, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket.
⁴ Emberi kötelékkel vontam őket, a szeretet kötelékével, és olyan voltam hozzájuk, mint aki leemeli nyakukról az igát, és kedvesen ételt adtam eléjük.
⁵ Nem tér vissza Egyiptom földjére, hanem Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni.
⁶ Fegyver száll a városaira, és elpusztítja zárait, és megemészti őket szándékaik miatt.
⁷ Mert népem megátalkodottan elfordul tőlem. Ha hívogatják is őt a magasságos Istenhez, senki sem indul meg ezen.
⁸ Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, miért tennélek olyanná, mint Cebóím? Megesett rajtad a szívem, föllángolt minden szánalmam!
⁹ Nem haragom hevében cselekszem vele, és nem török ismét Efraim vesztére. Mert Isten vagyok én, nem pedig ember, a Szent közöttetek, és én nem haraggal jövök.
¹⁰ Az URat fogják követni, mert majd úgy ordít, mint az oroszlán, és ha ő ordít, remegve gyűlnek össze fiai nyugat felől.
¹¹ Remegve jönnek elő Egyiptomból, mint a madár, és Asszíria földjéről, mint a galamb. Akkor betelepítem őket házaikba, azt mondja az ÚR!
¹² Hazugsággal vett körül engem Efraim, Izráel háza pedig csalárdsággal. De Júda még Istennel jár, és hűséges a szentekhez.