1Amikor gyógyítani akartam Izráelt, akkor tudódott ki Efraim bűne és Samária gonoszsága. Mert csalárdul cselekszenek, tolvaj tör be a házba, és rabló fosztogat az utcán.
2És eszükbe sem veszik, hogy emlékezem minden gonoszságukra. Körülvették most őket cselekedeteik, színem előtt vannak azok.
3Gonoszságukkal örvendeztetik a királyt és hazugságaikkal a fejedelmeket.
4Mindnyájan házasságtörők, olyanok, mint amikor a kemencét befűti a pék, de még vár a tüzeléssel, amíg a kovászos tészta megkel.
5Királyunk napján a fejedelmek beteggé lesznek a tüzes bortól, és ő a csúfolódóknak nyújtja a kezét.
6Mert szívük olyan, mint a kemence, ahogy közelednek hozzá álnokságukban. Egész éjszaka alszik haragjuk, de reggel ég, mint a lángoló tűz.
7Mindnyájan tüzesek, mint a sütőkemence, és megemésztik bíráikat. Királyaik mind elhullottak, nincs közöttük senki, aki hozzám kiáltana.
8Efraim a népek közé keveredett. Olyanná lett Efraim, mint a meg nem fordított pogácsa.
9Idegenek emésztik erejét, de ő nem veszi észre. Őszül már a haja, de azt sem veszi észre.
10Izráel ellen saját büszkesége tanúskodik, mivel nem tértek vissza Istenükhöz, az ÚRhoz, és mindennek dacára sem keresték őt.
11Olyan lett Efraim, mint az együgyű, balga galamb. Egyiptomhoz kiáltanak, Asszíriába járnak.
12De bármerre mennek, kifeszítem ellenük hálómat; elfogom őket, mint az ég madarát, megfenyítem őket, ahogy gyülekezetüknek kijelentettem.
13Jaj nekik, mert eltávoztak tőlem! Pusztulás vár rájuk, mert vétkeztek ellenem. Én ugyan megszabadítanám őket, de ők hazugságot szólnak ellenem!
14Nem kiáltanak hozzám szívükből, hanem csak fekvőhelyükön jajgatnak. A búza és a must miatt gyűlnek össze, és ellenem fordulnak.
15Bár én tanítottam őket, és erősítettem karjukat, ők mégis gonoszt gondolnak rólam.
16Megtérnek, de nem a magasságos Istenhez. Olyanok, mint a csalárd íj. Fegyvertől hullanak el fejedelmeik szitkozódó nyelvük miatt. Ez lesz gyalázatuk Egyiptom földjén.