1 Dús szőlőtő Izráel, amely megtermi gyümölcsét. Gyümölcsének sokasága szerint sokasította meg oltárait, földjének jósága szerint jó sok oszlopot állított föl.

2 Csalárd a szívük, de most meglakolnak! Ő maga töri le oltáraikat, elpusztítja bálványoszlopaikat.

3 Bizony azt mondják most: Nincsen királyunk, mert nem féltük az URat; mit segíthetne rajtunk a király?!

4 Összevissza beszéltek, hamisan esküdtek, szövetséget kötöttek. De mint a mező barázdáin sarjadzó mérges gaz, úgy sarjadzik ki az ítélet.

5 Bét-Áven borjúi miatt aggódnak Samária lakói. Bizony megsiratja azt az ő népe, és papjai is, akik dicsőségében örvendeztek, mert eltávozott tőle.

6 Azt is Asszíriába vonszolják, ajándékul Járeb királynak. Szégyent vall Efraim, és megszégyenül Izráel a tanácsa miatt.

7 Elvész Samária! Királya olyan lesz, mint forgács a víz színén!

8 Lerombolják Izráel vétkét, Áven magaslatait. Tövis és bogáncskóró növi be oltárait. Azt mondják majd a hegyeknek: Borítsatok be minket! A halmoknak pedig: Omoljatok ránk!

9 Gibea napjaitól fogva vétkeztél, Izráel! Ott állnak; nem éri-e el őket a háború Gibeában a gonoszság fiai miatt?

10 Megfenyítem hát őket kedvemre! Amikor összegyülekeznek ellenük a népek, megkötözik őket kettős gazságukért.

11 Efraim szoktatott üsző, amely szeret nyomtatni, de én rámegyek az ő szép nyakára, és igába fogom Efraimot; Júda szántani fog, Jákób boronál neki.

12 Vessetek magatoknak igazságot, akkor kegyelmet arathattok! Szántsatok magatoknak új szántást, mert ideje keresnetek az URat, amíg eljön, hogy az igazság esőjét adja nektek.

13 Gonoszságot szántottatok, álnokságot arattatok, és eszitek a hazugság gyümölcsét. Mert a magad útjaiban és vitézeid sokaságában bíztál!

14 Azért zendülés támad néped között, és minden erődítményed elpusztul, ahogyan Salman elpusztította Bét-Arbélt, amikor az ütközet napján az anyákat gyermekeikkel együtt gyilkolták le.

15 Ez történik veletek Bételben nagy gonoszságotok miatt. Hajnalra bizony elvész Izráel királya!