---

¹ Mert hasonló a mennyek országa egy olyan gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.
² Megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, és elküldte őket a szőlőjébe.
³ Amikor három óra tájban megint kiment, látott másokat is tétlenül álldogálni a piacon.
⁴ És azt mondta nekik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.
⁵ Azok ki is mentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett.
⁶ Tizenegy óra körül is kiment, és talált némelyeket, akik ott ácsorogtak, és azt mondta nekik: Miért álltok itt egész nap tétlenül?
⁷ Azt válaszolták: Mert senki sem fogadott fel minket. Akkor menjetek el ti is a szőlőbe – mondta nekik.
⁸ Amikor pedig beesteledett, így szólt a szőlő ura a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki bérüket, az utolsókon kezdve mind az elsőkig.
⁹ Akkor előjöttek a délután öt óraiak, és fejenként egy-egy dénárt kaptak.
¹⁰ Amikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is fejenként egy-egy dénárt kaptak.
¹¹ Ahogy megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.
¹² Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és hőségét szenvedtük.
¹³ Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok igazságtalanul veled. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?
¹⁴ Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
¹⁵ Hát nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
¹⁶ Így lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók.
¹⁷ Amikor Jézus felment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé, és útközben azt mondta nekik:
¹⁸ Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, majd halálra ítélik,
¹⁹ és a pogányok kezébe adják őt, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
²⁰ Ekkor hozzá ment Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.
²¹ Ő pedig azt kérdezte: Mit akarsz? Az így felelt: Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.
²² Jézus pedig így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet nekem kell majd kiinnom? Azt mondták: Kiihatjuk.
²³ Ekkor ő így szólt: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.
²⁴ Amikor ezt a tíz meghallotta, megharagudott a két testvérre.
²⁵ Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek uralkodnak népeiken, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.
²⁶ De ne így legyen közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,
²⁷ és aki első akar lenni közöttetek, legyen a ti rabszolgátok.
²⁸ Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért.
²⁹ Amikor elmentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt.
³⁰ És két vak, aki az út mellett ült, amikor meghallotta, hogy Jézus arra megy el, így kiáltott: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
³¹ A sokaság pedig rájuk szólt, hogy hallgassanak, de azok annál inkább kiáltották: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
³² Jézus megállt, megszólította őket, és azt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
³³ Azt, Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk.
³⁴ Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és nyomban visszanyerték látásukat, és követték őt.