---

¹ Virradatkor a főpapok és a nép vénei valamennyien úgy határoztak, hogy Jézust halálra adják.
² Megkötözték, elvezették, és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.
³ Amikor Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta dolgát, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek,
⁴ és ezt mondta: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig így válaszoltak: Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.
⁵ Ő pedig eldobva az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott; elment, és felakasztotta magát.
⁶ A főpapok pedig felszedték az ezüstpénzeket, és azt mondták: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
⁷ Majd úgy döntöttek, hogy megvásárolják azon a fazekas mezejét idegenek számára temetőnek.
⁸ Ezért hívják ezt a mezőt Vérmezőnek mind e mai napig.
⁹ Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólt: És vették a harminc ezüstpénzt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek,
¹⁰ és odaadták azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte nekem.
¹¹ Jézus pedig ott állt a helytartó előtt, és a helytartó azt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Mire Jézus így válaszolt: Te mondod.
¹² Amikor pedig a főpapok és a vének vádolták őt, semmit sem felelt.
¹³ Akkor azt mondta neki Pilátus: Nem hallod, mennyi bizonyságot tesznek ellened?
¹⁴ És nem felelt neki egyetlen szót sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott.
¹⁵ Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, azt, akit akartak.
¹⁶ Volt pedig akkor egy hírhedt foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
¹⁷ Amikor azért egybegyülekeztek, azt mondta nekik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?
¹⁸ Mert jól tudta, hogy irigységből adták át neki.
¹⁹ Amíg az ítélőszékben ült, felesége azt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta!
²⁰ A főpapok és a vének pedig rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
²¹ Amikor a helytartó azt kérdezte tőlük: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek?”, azt válaszolták: Barabbást.
²² És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? – kérdezte tovább Pilátus. Erre mindnyájan azt mondták: Feszíttessék meg!
²³ De mi rosszat tett? – mondta a helytartó, mire azok még inkább kiáltoztak: Feszíttessék meg!
²⁴ Amikor Pilátus látta, hogy semmire sem megy, sőt még nagyobb zavargás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől. Ti lássátok!
²⁵ Erre az egész nép azt mondta: Az ő vére rajtunk és a mi fiainkon!
²⁶ Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszíttessék.
²⁷ Akkor a helytartó katonái átvitték Jézust a helytartóságra, és köréje gyűjtötték az egész csapatot.
²⁸ Levetkőztették, bíbor palástot adtak rá,
²⁹ tövisből font koronát tettek a fejére és nádszálat a jobb kezébe. Majd térdet hajtva előtte, így csúfolták: Üdvöz légy, zsidók királya!
³⁰ Aztán leköpdösték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verdesték.
³¹ Miután kigúnyolták, levették róla a palástot, a saját ruháiba öltöztették, és elvitték, hogy megfeszítsék.
³² Kifelé menet pedig találkoztak egy Simon nevű cirénei emberrel, akit arra kényszerítettek, hogy vigye az ő keresztjét.
³³ Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,
³⁴ epével kevert bort adtak neki inni, amelyet megízlelt, de nem akart meginni.
³⁵ Miután megfeszítették, sorsot vetve megosztoztak ruháin,
³⁶ majd leültek, hogy őrizzék.
³⁷ Feje fölé helyezték írásba foglalva elítélésének okát: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
³⁸ Vele együtt két gonosztevőt is megfeszítettek, egyiket jobb, a másikat bal kéz felől.
³⁹ Az arra menők pedig fejüket csóválva szidalmazták őt,
⁴⁰ és ezt mondták: Te, ki lerontod a templomot, és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
⁴¹ Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt, és ezt mondták:
⁴² Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki.
⁴³ Bízott az Istenben, hát mentse meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.
⁴⁴ A vele együtt megfeszített gonosztevők is így gyalázkodtak.
⁴⁵ Hat órától pedig kilenc óráig sötétség lett az egész földön.
⁴⁶ Kilenc óra tájban Jézus hangosan így kiáltott fel: „Elói, elói, lámá sabaktáni!” Azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”
⁴⁷ Némelyek pedig az ott állók közül, akik ezt hallották, így szóltak: Illést hívja.
⁴⁸ Egyikük nyomban odafutott, vett egy ecettel teli szivacsot, és egy nádszálra tűzve inni adott neki.
⁴⁹ A többiek pedig ezt mondták: Hagyd el, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!
⁵⁰ Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
⁵¹ És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. A föld is megrendült, és a sziklák megrepedeztek.
⁵² Sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szent teste feltámadt.
⁵³ Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
⁵⁴ A százados pedig és akik vele őrizték Jézust, látva a földrengést és a történteket, igen megrémültek, és azt mondták: Valóban Isten Fia volt ez!
⁵⁵ Sok asszony volt ott, akik távolról szemlélték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.
⁵⁶ Köztük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
⁵⁷ Amikor pedig beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak,
⁵⁸ felkereste Pilátust, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki.
⁵⁹ József magához vette a testet, begöngyölte egy tiszta gyolcsba,
⁶⁰ és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír szájára egy nagy követ hengerített, és elment.
⁶¹ Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
⁶² Másnap pedig, amely péntekre következik, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,
⁶³ és azt mondták: Uram, emlékezünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok.
⁶⁴ Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy tanítványai odamenjenek, ellopják őt, és azt mondják a népnek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utolsó csalás rosszabb lenne az elsőnél.
⁶⁵ De Pilátus azt mondta nekik: Van őrségetek, menjetek és őriztessétek, ahogy tudjátok!
⁶⁶ Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.