---

¹ Hat nap múlva Jézus magához vette Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost, és felvitte őket magukban egy magas hegyre.
² És elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség.
³ És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele.
⁴ Péter pedig megszólalt, és azt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
⁵ Még beszélt, amikor fényes felhő borította be őket, és szózat hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok.
⁶ Amint a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és igen megijedtek.
⁷ De Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és így szólt: Keljetek fel, és ne féljetek!
⁸ Akkor szemüket fölemelték, és senkit sem láttak, csak egyedül Jézust.
⁹ Amikor a hegyről lejöttek, Jézus megparancsolta nekik: Senkinek se szóljatok e látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.
¹⁰ És megkérdezték a tanítványai: Miért mondják hát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?
¹¹ Ő pedig azt felelte: Illés csakugyan eljön előbb, és mindent helyreállít.
¹² De én azt mondom nektek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt, hanem azt tették vele, amit akartak. Így kell az Emberfiának is szenvednie tőlük.
¹³ Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszél.
¹⁴ Amikor leértek a sokasághoz, egy ember odament hozzá, térdre borult előtte,
¹⁵ és így szólt: Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és kegyetlenül szenved, gyakorta esik tűzbe és gyakorta vízbe.
¹⁶ Elhoztam őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.
¹⁷ Jézus pedig azt mondta: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Vezessétek őt ide hozzám!
¹⁸ Jézus megdorgálta az ördögöt, és az kiment belőle, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.
¹⁹ Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni?
²⁰ Jézus pedig azt mondta nekik: A ti kicsinyhitűségetek miatt. Mert bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, az odamenne, és semmi sem volna lehetetlen nektek.
²¹ Ez a fajta pedig nem megy ki, csak könyörgés és böjtölés által.
²² Amikor pedig Galileában jártak, azt mondta nekik Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik,
²³ megölik őt, de harmadnap feltámad. Ezen nagyon elszomorodtak.
²⁴ Amikor Kapernaumba értek, a templomi adószedők odamentek Péterhez, és azt kérdezték: A ti mesteretek nem fizeti a két drahmát?
²⁵ De igen – felelte. És amikor bement a házba, megelőzte őt a beszédben Jézus ezzel a kérdéssel: Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól vagy az idegenektől?
²⁶ Az idegenektől – hangzott a válasz. Tehát a fiak mentesek – mondta Jézus.
²⁷ – De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerpartra, vesd be a horgot, és húzd ki az első halat, amely ráakad. Ha annak száját felnyitod, egy státert találsz benne: vedd ki, és add oda nekik értem és érted.