1Abban az időben vetéseken haladt át Jézus szombaton; tanítványai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni.
2Amikor látták ezt a farizeusok, azt mondták neki: Íme, a te tanítványaid azt teszik, amit nem szabad szombaton tenni.
3Ő pedig így felelt: Nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid és az ő kísérete, amikor megéhezett?
4Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szent kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem azoknak, akik vele voltak, hanem csak a papoknak?
5Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok megszegik a szombatot a templomban, és mégsem vétkeznek?
6Mondom nektek, hogy nagyobb van itt a templomnál.
7Ha pedig tudnátok, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.
8Mert az Emberfia a szombatnak is ura.
9Eltávozott onnan, és a zsinagógájukba ment,
10ahol volt egy sorvadt kezű ember. Azért, hogy vádolhassák Jézust, megkérdezték tőle: Szabad-e szombaton gyógyítani?
11Ő pedig így felelt: Ha közületek valakinek van egy juha, és az szombaton verembe esik, ki az, aki meg nem ragadja, és ki nem húzza?
12Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombaton jót cselekedni.
13Akkor azt mondta annak az embernek: Nyújtsd ki a kezed! Az kinyújtotta, és íme, olyan ép lett, mint a másik.
14A farizeusok pedig kimentek, és tanácsot tartottak ellene, hogyan pusztítsák el.
15Amikor Jézus ezt észrevette, visszavonult onnan. Sokan követték, és ő mindnyájukat meggyógyította;
16majd szigorúan megparancsolta nekik, hogy mindezt ne hozzák nyilvánosságra,
17hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása, aki így szólt:
18Íme, az én szolgám, akit választottam, akit szeretek, és akiben gyönyörködöm. Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
19Nem vitatkozik és nem kiált, az utcákon senki sem hallja szavát.
20A megrepedt nádat nem töri el, és a pislogó mécsest nem oltja ki, míg az ítéletet diadalra nem viszi.
21Az ő nevében reménykednek a pogányok.
22Akkor egy vak és néma megszállottat hoztak eléje, és ő meggyógyította azt, úgyhogy a vak és néma látott is, beszélt is.
23Az egész sokaság elcsodálkozott, és ezt mondta: Talán csak nem ez a Dávid fia?
24A farizeusok ennek hallatára így szóltak: Ez csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzheti ki az ördögöket.
25Jézus pedig, aki ismerte gondolataikat, ezt mondta: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és egyetlen város vagy háznép sem marad meg, amely meghasonlik önmagával.
26Márpedig ha a Sátán űzi ki a Sátánt, akkor meghasonlott önmagával. Hogyan állhat fenn akkor az ő országa?
27És ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Azért ők lesznek a ti bíráitok!
28Ha pedig én Isten Lelkének segítségével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok Isten országa.
29Avagy hogyan hatolhat be bárki az erős ember házába, és rabolhatja el annak kincseit, ha előbb meg nem kötözi, s úgy rabolja ki a házát?
30Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.
31Azt mondom azért nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot.
32Még az is részesül bocsánatban, aki az Emberfia ellen szól, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nincs bocsánat sem ezen, sem a jövendő világon.
33Vagy tegyétek a fát jóvá, és akkor a gyümölcse is jó, vagy hagyjátok a fát vadon, és akkor a gyümölcse is rossz. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.
34Mérges kígyók fajzatai! Hogyan is szólhatnátok gonosz létetekre jót? Mert a szív teljességéből szól a száj.
35A jó ember a maga jó kincseiből hozza elő a jókat. A gonosz ember pedig a maga gonosz raktárából hozza elő a gonosz dolgokat.
36De mondom nektek: Minden haszontalan beszédért számot adnak majd az emberek az ítélet napján.
37Mert a beszédedből ítélnek majd igaznak, és a beszédedből marasztalnak el téged.
38Ekkor az írástudók és farizeusok közül némelyek újból megszólaltak: Mester, jelt akarunk látni tőled!
39Ő pedig így válaszolt: Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt kíván, de nem adatik más jel neki, csak a Jónás próféta jele.
40Mert amint Jónás három nap és három éjjel volt a cethal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld gyomrában.
41A ninivei férfiak az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzedékkel, és megítélik, mivel ők megtértek Jónás prédikálására; és íme, nagyobb van itt Jónásnál!
42Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és megítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallhassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt Salamonnál.
43Amikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken kóborol, nyugalmat keres, de nem talál.
44Akkor ezt mondja: Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem. De odaérve üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt.
45Akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másik lelket, magánál is gonoszabbakat, bemennek, és ott lakoznak; és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél. Így jár ez a gonosz nemzedék is.
46Még beszélt a sokasághoz, amikor anyja és testvérei megálltak odakint, és beszélni akartak vele.
47Valaki figyelmeztette: Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.
48Ő azonban így felelt: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?
49És kinyújtva kezét tanítványai felé ezt mondta: Íme, az én anyám és az én testvéreim!
50Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám.