---

¹ Ezékiás huszonöt esztendős korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc esztendeig volt király Jeruzsálemben. Anyja neve Abijjá volt, Zekarjáhú leánya.
² Kedves dolgot cselekedett az ÚR szemében, úgy, ahogy Dávid, az ő atyja is cselekedett.
³ Királysága első esztendejében, az első hónapban kinyittatta az ÚR házának ajtóit, és fölújíttatta azokat.
⁴ Visszahozatta a papokat és a lévitákat, és összegyűjtötte őket a Keleti téren.
⁵ Ezt mondta nekik: Hallgassatok meg, léviták! Szenteljétek meg most magatokat; és az ÚRnak, atyáitok Istenének házát is szenteljétek meg: hordjatok ki minden tisztátalanságot a szent helyről!
⁶ Mert vétkeztek a mi atyáink, és az ÚR előtt, a mi Istenünk előtt gonoszul cselekedtek: elhagyták őt, az ÚR hajlékától elfordították arcukat, és hátat fordítottak neki.
⁷ Még a tornác ajtajait is bezárták, a mécseseket eloltották, nem is tömjéneztek, és égőáldozatot sem mutattak be Izráel Istenének a szent helyen.
⁸ Ezért volt az ÚR haragja Júdán és Jeruzsálemen, és adta őket félelemre és pusztulásra, és ezért tette őket gúnyolódás tárgyává, amint ti magatok is látjátok.
⁹ És íme, atyáink ezért hullottak el fegyver által, fiainkat, leányainkat és feleségeinket fogságba vitték e dolog miatt.
¹⁰ Most azért elvégeztem magamban, hogy szövetséget kötök az ÚRral, Izráel Istenével, hogy elfordítsa rólunk haragját.
¹¹ Fiaim, most ne tétlenkedjetek! Mert az ÚR kiválasztott titeket, hogy az ő szolgálatára előtte álljatok, és neki szolgáljatok, és jó illatot gerjesszetek.
¹² Erre fölkeltek a léviták: Mahat, Amászaj fia, Jóel, Azarjáhú fia, akik kehátiak voltak, Merári fiai közül pedig Kís, Abdi fia és Azarjáhú, Jehallelél fia, a gérsóniak közül Jóáh, Zimmá fia és Éden, Jóáh fia,
¹³ Elicáfán fiai közül Simri és Jeiél, Ászáf fiai közül Zekarjáhú és Mattanjáhú,
¹⁴ Hémán fiai közül Jehiél és Simei, Jedútún fiai közül Semajá és Uzziél.
¹⁵ Összegyűjtötték testvéreiket, megszentelték magukat, és bementek a király parancsára és az ÚR beszédei szerint az ÚR házának a megtisztítására.
¹⁶ Bementek a papok az ÚR házának legbelső részébe, hogy megtisztítsák. Kihordtak belőle az ÚR házának udvarába minden tisztátalan dolgot, amelyet az ÚR templomában találtak. A léviták pedig összeszedték azokat, hogy kihordják onnan a Kidrón-patakba.
¹⁷ Az első hónap első napján kezdték el a megszentelést, és a hónap nyolcadik napján bementek az ÚR házának csarnokába. Nyolc napon át szentelték meg az ÚR házát, és az első hónap tizenhatodik napján fejezték be.
¹⁸ Akkor odamentek Ezékiás királyhoz, és azt mondták: Megtisztítottuk mindenestül az ÚR házát, az égőáldozat oltárát is és minden hozzá tartozó edényt, a szent asztalt is minden fölszerelésével együtt.
¹⁹ Minden más eszközt is helyreállítottunk és megszenteltünk, amelyet Áház király az uralkodása alatt megszentségtelenített, mikor Isten ellen vétkezett, és íme, mind az ÚR oltára előtt vannak.
²⁰ Reggel aztán fölkelt Ezékiás király, összegyűjtötte a város fejedelmeit, és fölment az ÚR házába.
²¹ Hét bikát és hét kost, hét bárányt és hét bakot vittek föl bűnért való áldozatul az országért, a szent hajlékért és Júdáért. Majd megparancsolta Áron fiainak, a papoknak, hogy áldozzák meg az ÚR oltárán.
²² Levágták azért a bikákat, és a papok a vérüket vették és az oltárra hintették. Ugyanígy levágták a kosokat, ráhintették vérüket az oltárra, és a bárányokat is levágták, majd vérüket az oltárra hintették.
²³ Azután odahozták a bűnért való bakokat a király és a gyülekezet elé, és rájuk tették a kezüket.
²⁴ Miután a papok levágták azokat, vérükkel bűnért való áldozatot mutattak be az oltáron az egész Izráel megtisztulására. Mert az egész Izráelért parancsolta a király az égőáldozatot és a bűnért való áldozatot.
²⁵ És odaállította a lévitákat az ÚR házába cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, Dávidnak és Gádnak, a király prófétájának és Nátán prófétának a parancsa szerint. Mert az ÚR adta ezt a parancsot prófétái által.
²⁶ Előálltak tehát a léviták Dávid hangszereivel, a papok pedig a kürtökkel.
²⁷ Ezékiás megparancsolta, hogy egészen elégő áldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdődött az áldozás, ugyanakkor megkezdődött az ÚR éneke is és a kürtök harsogása Dávidnak, Izráel királyának hangszereivel.
²⁸ Az egész gyülekezet leborult, az énekesek énekeltek, és a kürtösök fújták a kürtöket mindaddig, amíg az egészen elégő áldozatnak vége nem lett.
²⁹ Amikor befejezték az áldozatok bemutatását, a király és mindenki, aki vele volt, arcra borult, és imádkozott.
³⁰ Ezután Ezékiás király és a fejedelmek megparancsolták a lévitáknak, hogy Dávidnak és Ászáf látnoknak a szavaival dicsérjék az URat. Ők pedig, miközben nagy örömmel dicsérték az URat, meghajoltak és leborultak.
³¹ Azután ezt mondta Ezékiás: Most már fel vagytok avatva az ÚR szolgálatára, jöjjetek tehát, és hozzatok véresáldozatokat és hálaáldozatokat az ÚR házába. És az egész gyülekezet véresáldozatokat és hálaáldozatokat hozott, és mindaz, akit a szíve arra indított, egészen elégő áldozatot is.
³² Az égőáldozati állatok száma, amelyeket a gyülekezet hozott, ennyi volt: hetven bika, száz kos, kétszáz bárány. Mindez egészen elégő áldozat volt az ÚRnak.
³³ Azonkívül hatszáz bikát és háromezer juhot szenteltek az ÚRnak.
³⁴ De mivel a papok kevesen voltak, és nem győzték az áldozatokat mind megnyúzni, ezért testvéreik, a léviták segítségükre voltak mindaddig, míg azt a munkát el nem végezték, és míg a többi pap meg nem szentelte magát. Mert a léviták igazabb szívűek voltak a maguk megszentelésében, mint a papok.
³⁵ Bőven volt egészen elégő áldozat is a hálaáldozatok kövérjével és az egészen elégő áldozatokhoz tartozó italáldozatokkal együtt. Így állították helyre az ÚR házában az istentiszteletet.
³⁶ Örvendezett azért Ezékiás és vele együtt az egész nép, hogy Isten késszé tette erre a népet, mert hirtelen történt ez a dolog.