---

¹ Tizenkét esztendős volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
² És gonoszul cselekedett az ÚR szemében azoknak a népeknek az utálatosságai szerint, akiket az ÚR kiűzött Izráel fiai elől.
³ Mert újból fölépítette a magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás azelőtt lerontott, és oltárokat emelt Baalnak, Asérákat is készített, és leborult az ég minden serege előtt, és szolgált nekik.
⁴ Sőt az ÚR házában is épített oltárokat, amelyről pedig az ÚR azt mondta: Jeruzsálemben lesz a nevem örökké.
⁵ Oltárokat épített az ég minden seregének az ÚR házának mindkét udvarában.
⁶ A fiait is elégette áldozatul a BenHinnóm-völgyben. Az idő forgását figyelte, jövendőmondást, varázslást és szemfényvesztést űzött, halottlátókat és jövendőmondókat tartott, és sok gonoszságot cselekedett az ÚR szeme előtt, hogy őt haragra indítsa.
⁷ Azt a bálványszobrot, amelyet csináltatott, az ÚR házában állította föl, amelyről pedig azt mondta Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak: E házba és Jeruzsálembe helyezem nevemet mindörökre, mert ezt választottam Izráel minden törzse közül.
⁸ És nem űzöm ki Izráelt e földről, melyet atyáitoknak adtam, de csak akkor, ha ők is megtartják mindazt a törvényt, mindazokat a rendelkezéseket és végzéseket, amelyeket Mózes által parancsoltam nekik.
⁹ De Manassé tévelygésbe vitte Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint azok a népek, akiket az ÚR kigyomlált Izráel fiai elől.
¹⁰ És noha megszólította az ÚR Manassét és népét, mégsem figyeltek rá.
¹¹ Rájuk hozta azért az ÚR az asszír király seregének vezéreit, akik megfogták Manassét, vasba verték és megkötözték őt két lánccal, és Babilónba vitték.
¹² Mikor aztán nagy nyomorúságban volt, az ÚRhoz, az ő Istenéhez fohászkodott, és teljesen megalázta magát atyái Istene előtt.
¹³ S ő, miután könyörgött hozzá, megkönyörült rajta, és meghallgatta könyörgését, visszahozta őt Jeruzsálembe, az ő országába. Így tudta meg Manassé, hogy az ÚR az igaz Isten.
¹⁴ Ezek után külső várfalat épített Dávid városához Gíhóntól nyugatra a völgyben, a Hal-kapu bejáratáig. A Várhegyet is körülvette vele, magasra emelve, Júdában pedig minden megerősített városba seregvezéreket helyezett.
¹⁵ Eltávolította az ÚR házából az idegen isteneket és a bálványokat, és minden oltárt, amelyet az ÚR házának hegyén és Jeruzsálemben építtetett egykor, kidobatott a városon kívülre.
¹⁶ Helyreállította az ÚR oltárát, és hálaadó és dicsőítő áldozatokat mutatott be rajta, és megparancsolta Júdának, hogy szolgáljanak az ÚRnak, Izráel Istenének.
¹⁷ A nép ugyan még továbbra is a magaslatokon áldozott, de csak az ÚRnak, az ő Istenének.
¹⁸ Manassé többi dolga pedig, Istenéhez való könyörgése, a látók intése, akik az ÚRnak, Izráel Istenének nevében szóltak neki, íme, meg vannak írva Izráel királyainak dolgai között.
¹⁹ Könyörgése pedig és annak meghallgatása, valamint minden vétke és hűtlensége, meg azok a helyek, amelyeken magaslatokat épített, és Asérákat és bálványokat állított föl, mielőtt megalázta volna magát, íme, meg vannak írva a látók beszédeiben.
²⁰ Majd elaludt Manassé, és atyáihoz tért, és eltemették palotája kertjében. Fia, Ámón lett utána a király.
²¹ Huszonkét esztendős volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
²² Gonoszul cselekedett az ÚR szemében, miként apja, Manassé is. Ámón is áldozott mindazoknak a bálványoknak, amelyeket apja, Manassé csináltatott, és azoknak szolgált.
²³ Nem alázta meg magát az ÚR előtt, mint apja, Manassé, hanem még sokasította Ámón a bűnt.
²⁴ De szolgái pártot ütöttek ellene, és megölték saját palotájában.
²⁵ Az ország népe pedig levágta mindazokat, akik pártot ütöttek Ámón király ellen. Azután fiát, Jósiást tette királlyá az ország népe.