---

¹ Ezékiás huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Abijjá volt, Zekarjá leánya.
² Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan ősatyja, Dávid tette.
³ Uralkodása első évének első hónapjában kinyittatta az Úr házának ajtajait, és kijavíttatta azokat.
⁴ Azután visszahozatta a papokat és a lévitákat, és összegyűjtötte őket a Keleti téren.
⁵ És ezt mondta nekik: Hallgassatok rám, léviták! Szenteljétek meg magatokat, és szenteljétek meg őseitek Istenének, az Úr nak a házát! Hordjatok ki minden undorító bálványt a szentélyből!
⁶ Mert hűtlenné váltak őseink: azt tették, amit rossznak lát Istenünk, az Úr, és elhagyták őt. Elfordították arcukat az Úr hajlékától, hátat fordítottak neki.
⁷ Még a csarnok ajtóit is bezárták, eloltották a mécseseket, nem hoztak illatáldozatot, és nem mutattak be égőáldozatot a szentélyben Izráel Istenének.
⁸ Ezért haragudott meg az Úr Júdára és Jeruzsálemre. Ezért tette őket iszonyatossá, borzasztóvá és gúny tárgyává, amint magatok is látjátok.
⁹ Ezért hullottak el őseink fegyver által, ezért vannak fogságban fiaink, leányaink és feleségeink.
¹⁰ Azért elhatároztam, hogy szövetséget kötök Izráel Istenével, az Úr ral, és akkor izzó haragja elfordul majd rólunk.
¹¹ Fiaim, ne tétlenkedjetek! Hiszen titeket választott ki az Úr, hogy az ő szolgálatára álljatok, neki szolgáljatok és áldozzatok.
¹² Akkor fogták magukat a léviták: a kehátiak közül Mahat, Amászaj fia és Jóél, Azarjá fia, a meráriak közül Kís, Abdí fia és Azarjá, Jehallelél fia, a gérsóniak közül Jóáh, Zimmá fia és Eden, Jóáh fia,
¹³ Elícáfán fiai közül Simrí és Jeíél, Ászáf fiai közül Zekarjá és Mattanjá,
¹⁴ Hémán fiai közül Jehíél és Simí, Jedútún fiai közül Semajá és Uzzíél,
¹⁵ és összegyűjtötték testvéreiket; megszentelték magukat, és bementek az Úr házába a király parancsára az Úr szava szerint, hogy megtisztítsák.
¹⁶ Bementek a papok az Úr házának legbelső részébe, hogy megtisztítsák. Kihordtak az Úr házának az udvarába minden tisztátalan dolgot, amit az Úr templomában találtak, a léviták pedig átvették, és kihordták azokat a szabadba, a Kidrón-völgybe.
¹⁷ Az első hónap első napján kezdték el a szentelést, és a hónap nyolcadik napján jutottak el az Úr csarnokáig. Nyolc napon át végezték az Úr házának a megszentelését, és az első hónap tizenhatodik napján fejezték be azt.
¹⁸ Akkor odamentek Ezékiás királyhoz, és ezt mondták: Mindenestül megtisztítottuk az Úr házát, az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a sorba rakott kenyerek asztalát és egész fölszerelését,
¹⁹ és minden egyéb fölszerelést is helyreállítottunk és megszenteltünk, amelyet Áház király hűtlenül félredobott uralkodása alatt. Ezek újra az Úr oltára előtt vannak.
²⁰ Másnap reggel összegyűjtötte Ezékiás király a város vezető embereit, és fölment az Úr házába.
²¹ Bevittek hét bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot vétekáldozatul a királyságért, a szentélyért és Júdáért. Majd megparancsolta a király Áron fiainak, a papoknak, hogy mutassanak be áldozatot az Úr oltárán.
²² Levágták tehát a marhákat, a papok átvették a vért, és az oltárra hintették. Azután levágták a kosokat, és a vért az oltárra hintették. Majd levágták a bárányokat, és a vért az oltárra hintették.
²³ Végül odavitték a vétekáldozatra szánt bakokat is a király és a gyülekezet elé, és rájuk tették a kezüket.
²⁴ Azután levágták azokat a papok, és a vérükkel vétekáldozatot mutattak be az oltáron, és engesztelést végeztek egész Izráelért; mert egész Izráel érdekében rendelte el a király az égőáldozatot és a vétekáldozatot.
²⁵ Odaállította a lévitákat az Úr házába cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, Dávidnak és Gádnak, a király látnokának meg Nátán prófétának a parancsa szerint, mert az Úr tól jött ez a parancs a prófétái által.
²⁶ Oda is álltak a léviták Dávid hangszereivel, a papok pedig a trombitákkal.
²⁷ És megparancsolta Ezékiás, hogy mutassák be az égőáldozatot az oltáron. Ugyanabban az időben, amikor elkezdték az égőáldozat bemutatását, kezdték el az Úr nak szóló éneklést és trombitálást Dávidnak, Izráel királyának a hangszereivel.
²⁸ Ekkor leborult az egész gyülekezet, az ének pedig zengett, és a trombiták harsogtak. Mindez addig tartott, amíg vége nem lett az égőáldozatnak.
²⁹ Amikor befejezték az áldozat bemutatását, a király és mindazok, akik vele voltak, térdre estek és leborultak.
³⁰ Ezután Ezékiás király és a vezető emberek megparancsolták a lévitáknak, hogy dicsérjék az Ur at Dávidnak és Ászáf látnoknak a szavaival. Ők pedig örömest mondtak dicséretet, meghajoltak és leborultak.
³¹ Azután megszólalt Ezékiás, és ezt mondta: Most már fel vagytok avatva az Úr szolgálatára! Gyertek, hozzatok véresáldozatokat és hálaáldozatokat az Úr házába! Hozott is a gyülekezet véresáldozatokat és hálaáldozatokat, és akit a szíve arra indított, égőáldozatokat is.
³² Ennyi égőáldozatot hozott a gyülekezet: hetven marhát, száz kost és kétszáz bárányt. Mindez az Úr nak szóló égőáldozat volt.
³³ Szent adományként hatszáz marhát és háromezer juhot vittek.
³⁴ Csakhogy a papok kevesen voltak, és nem győzték az összes áldozati állatot megnyúzni, ezért testvéreik, a léviták segítettek nekik, amíg ezt a munkát el nem végezték, illetve amíg a többi pap is meg nem szentelte magát. A léviták ugyanis őszintébben törekedtek a maguk megszentelésére, mint a papok.
³⁵ Bőven volt égőáldozat a békeáldozatok kövérjével és az égőáldozatokhoz tartozó italáldozatokkal együtt. Így állították helyre az istentiszteletet az Úr házában.
³⁶ Ezékiás és az egész nép örvendezett, amiért Isten helyreállította azt a népe számára, és hogy ilyen hamar megtörtént a dolog.