---

¹ A hetedik esztendőben pedig nekibátorodott Jójádá, és szövetkezett a századosokkal: Azarjáhúval, Jeróhám fiával, Jismáéllal, Jehóhánán fiával, Azarjáhúval, Óbéd fiával, Maaszéjáhúval, Adájáhú fiával és Elisafáttal, Zikri fiával.
² Ezek bejárták Júda országát, és összegyűjtötték Júda minden városából a lévitákat és Izráel családfőit, és Jeruzsálembe jöttek.
³ Szövetséget kötött az egész gyülekezet a királlyal az Isten házában, miután Jójádá így szólt hozzájuk: Íme, a király fia fog uralkodni, ahogy az ÚR ígérte Dávid fiairól.
⁴ Ezt tegyétek tehát: egyharmad része azoknak a papoknak és lévitáknak, akik a szombatra szoktak feljönni, kapuőr legyen.
⁵ Harmadrész a királyi palotánál, harmadrész pedig a Jeszód-kapunál álljon. Az egész nép pedig legyen az ÚR házának udvaraiban!
⁶ Senki se menjen be az ÚR házába, hanem csak a papok és akik szolgálnak a léviták közül. Csak ők mehetnek be, mert ők szentek. Az egész nép tartsa magát az ÚR parancsához.
⁷ A léviták vegyék körül a királyt, mindenkinek legyen a kezében a fegyvere, és ha valaki be akar menni a házba, meg kell ölni! A király mellett legyetek, amikor bemegy és kijön.
⁸ És mindent úgy cselekedtek a léviták és az egész Júda, ahogy Jójádá pap parancsolta, és mindenki maga mellé vette embereit, mindazokat, akik szolgálatra fölmentek szombatra, és azokat is, akik kiléptek szombaton a szolgálatból, mert Jójádá pap nem engedte el a csapatokat.
⁹ Jójádá főpap odaadta a századosoknak azokat a dárdákat, kis és nagy pajzsokat, amelyek Dávid királyéi voltak, és Isten házában tartották őket.
¹⁰ Majd felállította az egész hadinépet a király körül, mindenkit fegyverrel a kezében a ház jobb oldalától fogva a bal oldaláig, az oltár mellett és a ház mellett.
¹¹ Akkor kivezették a király fiát, fejére tették a koronát, és kezébe adták a bizonyságot, és ezzel királlyá tették. És Jójádá és fiai felkenték, és felkiáltottak: Éljen a király!
¹² Amikor meghallotta Ataljá az összesereglő nép lármáját, akik a királyt dicsőítették, ő is fölment a nép közé az ÚR házába.
¹³ És mikor látta, hogy a király ott áll az oszlopnál a bejáratnál, és a fejedelmek és a kürtösök a király mellett vannak, és hogy az egész föld népe örül, fújja a kürtöket, és látta az énekeseket a hangszereikkel, amint a dicsőítő énekeket vezették, Ataljá megszaggatta a ruháit, és ezt mondta: Árulás, árulás!
¹⁴ Ekkor odaküldte Jójádá főpap a századosokat, a sereg elöljáróit, és azt mondta nekik: Vezessétek ki a sorok között Atalját, és ha valaki utánamenne, azt öljétek meg fegyverrel. Mert azt mondta a főpap: Ne az ÚR házában öljék meg.
¹⁵ Helyet adtak azért neki, hogy kimehessen, de mikor a királyi palota kocsibejárójához ért, ott megölték.
¹⁶ Jójádá pedig szövetséget kötött maga, az egész nép és a király között, hogy az ÚR népe lesznek.
¹⁷ És bement az egész sokaság a Baal templomába, lerombolta azt, és oltárait meg bálványképeit összetörte. Mattánt, a Baal papját pedig az oltárok előtt ölték meg.
¹⁸ Jójádá a lévita papokra bízta az ÚR házának gondját, ahogy Dávid osztotta be őket az ÚR házához, hogy égőáldozatokat mutassanak be az ÚRnak, amint meg van írva Mózes törvényében, nagy vigassággal és énekszóval, Dávid rendelkezése szerint.
¹⁹ Kapuőröket is állított az ÚR házának kapuihoz, hogy be ne mehessen, aki bármi okból tisztátalan.
²⁰ Azután maga mellé vette a századosokat és a főembereket és azokat, akik a népen uralkodnak, és az egész ország népét, kivezették a királyt az ÚR házából, és bevonultak a királyi palotába a felső kapun át, és a királyt trónra ültették.
²¹ Az ország egész népe örvendezett, és a város is megnyugodott, miután Atalját megölték fegyverrel.