---

¹ Ezek után a hűségesen véghez vitt dolgok után eljött Szanhérib asszír király, és betört Júdába, ostrom alá vette a megerősített városokat, azt gondolva, hogy elfoglalja azokat magának.
² Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Szanhérib betört, és Jeruzsálemet meg akarja szállni,
³ tanácsot tartott vezéreivel és vitézeivel arról, hogy a városon kívül levő forrásokat betömik; és azok támogatták őt.
⁴ Nagy sokaság gyűlt össze, betömtek minden forrást és patakot, amely azon a területen folyt át, és azt mondták: Miért találjanak az asszír királyok elegendő vizet, ha idejönnek?
⁵ Majd nekibátorodott, megépítette a beomlott városfalat, megmagasította az őrtornyokat, és kívül másik kőfalat is emelt, és megerősítette Millót Dávid városában. Ezenfölül sok fegyvert és pajzsot csináltatott.
⁶ A nép fölé hadvezéreket rendelt, majd maga köré gyűjtötte őket a városkapu előtti téren, és szívükhöz szólt e szavakkal:
⁷ Legyetek erősek és bátrak, semmit ne féljetek, meg ne rettenjetek az asszír királytól és a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele!
⁸ Ővele testi erő van, velünk pedig az ÚR, a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket, és értünk harcoljon. És megbátorodott a hadinép, amikor ezt hallotta Ezékiástól, Júda királyától.
⁹ Ezek után Szanhérib asszír király, aki Lákis mellett volt egész seregével, elküldte szolgáit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és egész Júdához ezzel az üzenettel:
¹⁰ Ezt mondja Szanhérib, az asszír király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok az ostrom idején?
¹¹ Csak nem ámított el titeket Ezékiás, hogy éhséggel és szomjúsággal öljön meg titeket, mikor ezt mondja: Az ÚR, a mi Istenünk megszabadít minket az asszír király kezéből?
¹² Hát nem Ezékiás pusztította-e el az ő magaslatait és oltárait, amikor így szólt Júdához és Jeruzsálemhez: „Csak egy oltár előtt borulhattok le, és csak azon tömjénezhettek!”?
¹³ Hát nem tudjátok-e, mit műveltem én és az én atyáim e föld minden népével? Vajon e föld népeinek istenei meg tudták-e szabadítani kezemből az országukat?
¹⁴ E népek istenei közül, amelyeket atyáim elpusztítottak, kicsoda az, aki megszabadíthatta volna kezemből a népét? Hát a ti Istenetek ki tudna szabadítani benneteket a kezemből?
¹⁵ Most azért ne ámítson el és ne csaljon meg titeket Ezékiás ily módon. Ne higgyetek neki, mert ha egyetlen népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg a népét az én kezemből és atyáim kezéből, mennyivel kevésbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezemből?
¹⁶ Szolgái még sok mást is mondtak az ÚR Isten ellen és szolgája, Ezékiás ellen.
¹⁷ Leveleket is írt Szanhérib, melyben az URat, Izráel Istenét káromolta, és így beszélt ellene: Ahogy az ezen a földön lakó népek istenei nem szabadíthatták meg népüket a kezemből, úgy Ezékiás Istene sem menti meg népét kezemből.
¹⁸ Nagy hangosan, héber nyelven kiáltoztak a várfalra Jeruzsálem népének, hogy megrettentsék és megháborítsák, abban a reményben, hogy így a várost elfoglalhatják.
¹⁹ Úgy szóltak Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek isteneiről, melyeket emberi kéz alkotott.
²⁰ Akkor Ezékiás király és vele együtt Ézsaiás próféta, Ámóc fia is könyörgött e káromlás miatt, és segítségért kiáltottak az ég felé.
²¹ Az ÚR pedig elküldte angyalát, aki minden erős vitézt, fejedelmet és vezért megölt az asszír király táborában, és ő nagy szégyennel visszatért országába. Mikor pedig bement istenének házába, ott saját fiai fegyverrel ölték meg.
²² Megszabadította tehát az ÚR Ezékiást és Jeruzsálem népét Szanhéribtől, az asszír királytól és mindenki mástól, és nyugalmat adott nekik mindenfelől.
²³ Sokan hoztak ezért ajándékokat Jeruzsálembe az ÚRnak és drágaságokat Ezékiásnak, Júda királyának, és nagy tekintélye lett minden nép előtt.
²⁴ Abban az időben Ezékiás halálos betegségbe esett, de könyörgött az ÚRhoz, aki szólt hozzá, és csodajelt adott neki.
²⁵ Azonban nem volt hálás Ezékiás az iránta tanúsított jótéteményért, felfuvalkodott magában, és ezért Isten haragja sújtotta őt és Júdát és Jeruzsálemet.
²⁶ De amikor megalázta magát felfuvalkodottságában Ezékiás Jeruzsálem lakosaival együtt, nem szállt többé rájuk az ÚR haragja Ezékiás idejében.
²⁷ Ezékiásnak igen nagy gazdagsága és dicsősége volt, és az ezüst, az arany, a drágakövek és drága fűszerek, pajzsok és mindenféle drága dolgok számára kincstárat készíttetett magának.
²⁸ A gabona-, a bor- és az olajtermésnek raktárakat, és mindenféle állat számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat készíttetett.
²⁹ Városokat is építtetett magának. Igen sok juhot és állatot is szerzett, mert Isten nagy gazdagságot adott neki.
³⁰ Ezékiás volt az, aki elzárta a Gíhón vizének felső forrását, és Dávid városának nyugati részén vezette le azt. Ezékiás minden dolgában igen eredményes volt.
³¹ De mikor a babilóni fejedelmek követeket küldtek hozzá, hogy tudakozódjanak a csoda felől, amely az országban történt, Isten elhagyta őt, hogy megkísértse, és kitudódjék, mi van a szívében.
³² Ezékiás többi dolga pedig és jótéteményei, íme, meg vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának látomásában és Júda és Izráel királyainak könyvében.
³³ Aztán elaludt Ezékiás, és atyáihoz tért, és azon a dombon temették el, ahol Dávid fiainak a sírjai voltak, és egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tett neki halálakor. Utána fia, Manassé lett a király.