---

¹ A hét első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.
² A követ pedig a sírról elhengerítve találták,
³ és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
⁴ Amíg emiatt tanácstalanul álltak, hirtelen két férfi állt melléjük fényes öltözetben.
⁵ Akkor rémülten földre szegezték tekintetüket, azok pedig így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a halottak között az élőt?
⁶ Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt.
⁷ Azt mondta: Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, megfeszíttetnie és harmadnapon feltámadnia.
⁸ Visszaemlékeztek azért az ő szavaira,
⁹ és miután a sírtól visszatértek, mindezeket elmondták a tizenegynek és a többieknek.
¹⁰ A magdalai Mária, Johanna, Mária, Jakab anyja és több más velük levő asszony mondta el mindezeket az apostoloknak,
¹¹ de szavuk csak üres fecsegésnek tűnt előttük, és nem hittek nekik.
¹² Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Elment, magában csodálkozva a történteken.
¹³ Még aznap ketten közülük elmentek egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt.
¹⁴ Egymással beszélgettek mindazokról, amik történtek.
¹⁵ És ahogy így beszélgettek, és megvitatták a dolgokat, maga Jézus csatlakozott hozzájuk, és velük együtt ment az úton.
¹⁶ De valami akadályozta a szemüket abban, hogy felismerjék őt.
¹⁷ Ő pedig azt kérdezte tőlük: Micsoda szavak ezek, amelyeket útközben egymással váltotok? Erre ők szomorú ábrázattal megálltak.
¹⁸ És egyikük, akinek Kleofás volt a neve, azt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, hogy mi történt ezekben a napokban?
¹⁹ Azt kérdezte tőlük: Mi történt? Ők pedig elmondták neki, hogy mi minden történt a názáreti Jézussal, aki próféta volt, tettekben és beszédben hatalmas Isten és az egész nép előtt,
²⁰ és hogyan adták át a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.
²¹ „Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izráelt, de hát már harmadik napja, hogy mindezek történtek.
²² Hanem néhány közülünk való asszony, akik korán reggel a sírnál voltak, azzal döbbentettek meg bennünket,
²³ hogy nem találták ott az ő testét. Visszajöttek, és elbeszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy ő él.
²⁴ Közülünk is néhányan elmentek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok mondták, őt pedig nem látták.”
²⁵ Ő pedig azt mondta nekik: Ó, balgák és rest szívűek mindazoknak az elhivésére, amiket a próféták szóltak!
²⁶ Hát nem ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?
²⁷ És Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, amelyek felőle megírattak az Írásokban.
²⁸ Közben elérkeztek ahhoz a faluhoz, ahova igyekeztek, és ő úgy tett, mintha tovább akarna menni.
²⁹ De marasztalták, és azt kérték: Maradj velünk, mert már beesteledett, és a nap lehanyatlott! Bement azért, és velük maradt.
³⁰ Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta.
³¹ Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.
³² Ekkor így szóltak egymáshoz: Hát nem gerjedezett-e a szívünk, amikor beszélt velünk az úton, és magyarázta az Írásokat?
³³ És még abban az órában felkerekedtek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket,
³⁴ akik azt mondták: Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!
³⁵ Ekkor ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel őt a kenyér megtörésekor.
³⁶ Miközben ezekről beszéltek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek!
³⁷ Megrémültek, és ijedtükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
³⁸ Ő pedig így szólt hozzájuk: Miért ijedtek meg, és miért támad kétség szívetekben?
³⁹ Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok; érintsetek meg engem, és lássatok, mert a szellemeknek nincs húsuk és csontjuk, de amint látjátok, nekem van!
⁴⁰ És ezeket mondva megmutatta nekik a kezét és a lábát.
⁴¹ De amikor örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt kérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok?
⁴² Ők pedig adtak neki egy darab sült halat és egy kis lépes mézet,
⁴³ amelyet átvett tőlük, és a szemük láttára megevett.
⁴⁴ Majd azt mondta nekik: Erről beszéltem nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami megíratott felőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.
⁴⁵ Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,
⁴⁶ és azt mondta nekik: Így van megírva: Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halottak közül.
⁴⁷ És az ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden pogány között, Jeruzsálemtől elkezdve.
⁴⁸ Ti vagytok pedig ezeknek tanúi.
⁴⁹ Azért én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.
⁵⁰ Azután kivezette őket Betániáig, majd felemelte kezeit, és megáldotta őket.
⁵¹ És mialatt áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.
⁵² Ők pedig őt imádva, nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe,
⁵³ és mindenkor a templomban voltak, és dicsőítették Istent.