1 Azután azt mondta a tanítványoknak: Lehetetlen, hogy botránkozások ne történjenek, de jaj annak, aki által történnek!

2 Jobb annak, ha egy malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem hogy e kicsinyek közül egyet is megbotránkoztasson.

3 Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik a testvéred, dorgáld meg, és ha megtér, bocsáss meg neki.

4 És ha egy nap hétszer vétkezik ellened, és hétszer fordul hozzád, és azt mondja: „Megbántam”, bocsáss meg neki.

5 Az apostolok azt mondták az Úrnak: Növeld a hitünket!

6 Az Úr pedig így válaszolt: Ha annyi hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a szederfának: „Szakadj ki gyökerestűl, és eressz gyökeret a tengerben!”, szót fogadna nektek.

7 Ki az közületek, akinek ha van egy szolgája, és az szánt vagy legeltet, azt mondja neki, amikor a mezőről megjön: „Gyere hamar, ülj asztalhoz!”?

8 Nemde inkább azt mondja neki: „Készíts vacsorát, és felövezve magadat szolgálj fel nekem, amíg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te is”?

9 Netán hálálkodik annak a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? Nem gondolom.

10 Így ti is, ha mindazt megtettétek, amit parancsoltak nektek, mondjátok azt: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.

11 Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea határa mentén haladt el.

12 Amint beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe, akik távol megálltak,

13 és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

14 Amikor meglátta őket, azt mondta nekik: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odamentek, megtisztultak.

15 Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és hangosan magasztalta Istent,

16 majd Jézus lábához borult, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.

17 Jézus pedig azt mondta: Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van?

18 Nem akadt más, aki visszatért volna dicsőíteni Istent, csak ez az idegen?

19 És azt mondta neki: Kelj föl, és menj el, a te hited megtartott téged.

20 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt a feleletet adta: Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el.

21 Nem mondják majd, hogy íme, itt vagy íme, ott van, mert az Isten országa bennetek van.

22 Majd azt mondta a tanítványoknak: Jönnek majd napok, amikor szívesen látnátok akár csak egyet is az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.

23 Ha ezt mondják majd nektek: „Íme, itt van” vagy „Íme, ott van”, ne menjetek oda, ne fussatok utána!

24 Mert amint a felvillanó villámlás az ég egyik szélétől a másikig fénylik, úgy jön el az Emberfia is a maga napján.

25 Előbb azonban sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.

26 Amint Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:

27 ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mind ama napig, amelyen Nóé a bárkába bement, és eljött az özönvíz, és mindenkit elpusztított.

28 Ugyanígy volt Lót napjaiban is, ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek,

29 de amely napon Lót elhagyta Sodomát, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított.

30 Éppen így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.

31 Aki azon a napon a háztetőn lesz, és holmija a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza!

32 Emlékezzetek Lót feleségére!

33 Aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, és aki elveszti, megtartja azt.

34 Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

35 Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

36 Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

37 És megkérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig azt mondta nekik: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.