1Azután azt mondta a tanítványoknak: Lehetetlen, hogy botránkozások ne történjenek, de jaj annak, aki által történnek!
2Jobb annak, ha egy malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem hogy e kicsinyek közül egyet is megbotránkoztasson.
3Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik a testvéred, dorgáld meg, és ha megtér, bocsáss meg neki.
4És ha egy nap hétszer vétkezik ellened, és hétszer fordul hozzád, és azt mondja: „Megbántam”, bocsáss meg neki.
5Az apostolok azt mondták az Úrnak: Növeld a hitünket!
6Az Úr pedig így válaszolt: Ha annyi hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a szederfának: „Szakadj ki gyökerestűl, és eressz gyökeret a tengerben!”, szót fogadna nektek.
7Ki az közületek, akinek ha van egy szolgája, és az szánt vagy legeltet, azt mondja neki, amikor a mezőről megjön: „Gyere hamar, ülj asztalhoz!”?
8Nemde inkább azt mondja neki: „Készíts vacsorát, és felövezve magadat szolgálj fel nekem, amíg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te is”?
9Netán hálálkodik annak a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? Nem gondolom.
10Így ti is, ha mindazt megtettétek, amit parancsoltak nektek, mondjátok azt: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
11Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea határa mentén haladt el.
12Amint beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe, akik távol megálltak,