---

¹ Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: „Azt mondja az ÚR: bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem!
² Ha pedig nem akarod elbocsátani, íme, én egész határodat békákkal verem meg.
³ És a folyóvíz békáktól hemzseg, és felmennek és bemennek a házadba, hálószobádba, ágyadra, szolgáid házába, néped közé, kemencéidbe és sütőteknőidbe.
⁴ És reád és népedre és minden szolgádra békák másznak.”
⁵ Majd így szólt az ÚR Mózeshez: Mondd meg Áronnak: „Nyújtsd ki kezedet botoddal a folyókra, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére!”
⁶ Ekkor Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizeire, és békák jöttek fel, és ellepték Egyiptom földjét.
⁷ De az írástudók is úgy cselekedtek titkos mesterségükkel, és felhozták a békákat Egyiptom földjére.
⁸ Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta: Könyörögjetek az ÚRnak, hogy távolítsa el rólam és népemről a békákat, és elbocsátom a népet, hogy áldozzék az ÚRnak.
⁹ Mózes pedig azt felelte a fáraónak: Parancsolj velem! Mikorra könyörögjek éretted, szolgáidért és népedért, hogy kipusztuljanak a nálad és a házaidban levő békák, és csak a folyóban maradjanak meg?
¹⁰ Ő így felelt: Holnapra. Erre Mózes azt mondta: Amint kívánod. Hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi URunkhoz, Istenünkhöz,
¹¹ eltávoznak a békák tőled meg a házaidtól, szolgáidtól és népedtől, csak a folyóban maradnak meg.
¹² Mózes és Áron kiment a fáraótól, és Mózes kiáltott az ÚRhoz a békák miatt, amelyeket a fáraóra bocsátott.
¹³ Az ÚR pedig Mózes beszéde szerint cselekedett, és kivesztek a békák a házakból, udvarokból és mezőkről.
¹⁴ Rakásokba gyűjtötték azokat, és a föld bűzlött tőlük.
¹⁵ De amint látta a fáraó, hogy baja könnyebbül, megkeményítette szívét, és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az ÚR.
¹⁶ Majd szólt az ÚR Mózesnek: Mondd meg Áronnak: „Nyújtsd ki botodat, és sújts a föld porára, hogy tetűvé legyen egész Egyiptom földjén.”
¹⁷ És így cselekedtek. Áron kinyújtotta kezét, botjával lesújtott a föld porára, és tetvek lettek emberen és állaton. A föld minden pora tetűvé lett egész Egyiptom földjén.
¹⁸ Az írástudók is megkísérelték varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem tudtak. És tetvek voltak emberen és állaton.
¹⁹ Ekkor azt mondták az írástudók a fáraónak: Isten ujja ez. De kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, amint az ÚR megmondta.
²⁰ Majd azt mondta az ÚR Mózesnek: Kelj fel reggel, és állj a fáraó elé. Íme, kimegy a vizek felé, és ekkor mondd neki: Ezt mondja az ÚR: „Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.
²¹ Mert ha nem bocsátod el, ártalmas bogarakat bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra, és megtelnek az egyiptomiak házai ártalmas bogarakkal, és a föld is, amelyen élnek.
²² De különválasztom azon a napon a Gósen földjét, amelyen az én népem lakik, hogy ott ne legyenek ártalmas bogarak azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az ÚR ezen a földön.
²³ Különbséget teszek az én népem között és a te néped között. Holnap lesz ez a jel.”
²⁴ Úgy is tett az ÚR. Ártalmas bogarak jöttek ugyanis a fáraó és az ő szolgái házára, és egész Egyiptomban pusztává lett a föld miattuk.
²⁵ Erre a fáraó hívatta Mózest és Áront, és így szólt nekik: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek ezen a földön.
²⁶ Mózes pedig mondta: Nem helyes, hogy úgy cselekedjünk, hogy azt áldozzuk az ÚRnak, a mi Istenünknek, ami utálatos az egyiptomiak előtt. Ha azt áldozzuk az ő szemük láttára, ami az egyiptomiaknak utálatos, nem köveznek-e meg minket?
²⁷ Háromnapi járóföldre megyünk a pusztába, és úgy áldozunk a mi URunknak, Istenünknek, ahogy parancsolta nekünk.
²⁸ A fáraó így szólt: elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti URatoknak, Isteneteknek a pusztában, csak ne menjetek nagyon messze. Imádkozzatok érettem!
²⁹ Mózes így felelt: Íme, én kimegyek tőled, imádkozom az ÚRhoz, és holnap eltávoznak az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől. Csak megint el ne ámítson a fáraó azzal, hogy nem bocsátja el a népet áldozni az ÚRnak.
³⁰ Azután kiment Mózes a fáraótól, és imádkozott az ÚRhoz.
³¹ És az ÚR Mózes beszéde szerint cselekedett: eltávoztak az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől, hogy egy sem maradt.
³² De a fáraó ezúttal is megkeményítette szívét, és nem bocsátotta el a népet.