---

¹ Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
² Íme, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak fiát a Júda nemzetségéből.
³ Betöltöttem Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára,
⁴ hogy mindent el tudjon tervezni, amit aranyból, ezüstből és rézből kell csinálni,
⁵ és tudjon foglalatba való köveket vésni, fát faragni és mindenféle munkát végezni.
⁶ Íme, mellé adtam Oholíábot is, Ahiszámák fiát a Dán nemzetségéből. Értelmet adtam minden hozzáértő ember szívébe, hogy elkészítsék mindazt, amit parancsoltam neked:
⁷ a gyülekezet sátrát, a bizonyság ládáját, a fölé való fedelet és a sátor minden edényét.
⁸ Az asztalt és edényeit, a tiszta mécsestartót és minden hozzávalót és a füstölőoltárt.
⁹ Az egészen elégő áldozat oltárát és minden edényét, a mosdómedencét és állványát.
¹⁰ A szolgálathoz való ruhákat, Áron pap szent öltözetét és fiai papi öltözetét.
¹¹ A kenet olaját és a jó illatú füstölőszert a szentséghez. Mindent úgy csináljanak, ahogy megparancsoltam neked!
¹² Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
¹³ Ezt mondd Izráel fiainak: A szombatjaimat bizony tartsátok meg, mert jel az köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentellek titeket.
¹⁴ Tartsátok meg tehát a szombatot, mert szent az nektek. Aki megrontja, halállal lakoljon. Aki munkát végez azon a napon, annak lelke irtassék ki népe közül.
¹⁵ Hat napig dolgozzanak, a hetedik nap pedig a nyugalom szombatja, az ÚRnak szentelt nap. Aki szombatnapon dolgozik, meg kell halnia.
¹⁶ Tartsák meg tehát Izráel fiai a szombatot, szenteljék meg a szombatot nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül.
¹⁷ Köztem és Izráel fiai között örök jel legyen ez. Mert hat napon át teremtette az ÚR a mennyet és a földet, a hetedik napon pedig megpihent és megnyugodott.
¹⁸ Mikor pedig Isten elvégezte a vele való beszédét a Sínai-hegyen, átadta Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.