---

¹ Az ÚR erre azt mondta Mózesnek: Lásd, mintegy Istenné teszlek a fáraónak, testvéred, Áron pedig szószólód lesz.
² Mondj el mindent, amit parancsolok neked. Testvéred, Áron pedig mondja meg a fáraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait a földjéről.
³ Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén.
⁴ De a fáraó nem fog rátok hallgatni. Akkor a kezemet Egyiptomra vetem, és kihozom seregemet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptom földjéről nagy büntető ítéletek által.
⁵ S megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR, amikor kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom Izráel fiait közülük.
⁶ Mózes és Áron mindenben úgy cselekedett, ahogy az ÚR parancsolta nekik.
⁷ Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval beszéltek.
⁸ Majd így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:
⁹ Ha így szól hozzátok a fáraó: „Tegyetek csodát!”, akkor mondd Áronnak: vedd a botodat, és dobd a fáraó elé! És az kígyóvá lesz.
¹⁰ Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogy az ÚR parancsolta. Áron a fáraó és az ő szolgái elé dobta a botját, és az kígyóvá lett.
¹¹ Ekkor a fáraó is előhívta a bölcseket és varázslókat, és ők, Egyiptom írástudói is úgy cselekedtek az ő titkos mesterségükkel.
¹² Mindegyik ledobta a botját, és kígyóvá lettek. De Áron botja elnyelte az ő botjukat.
¹³ A fáraó szíve azonban megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az ÚR.
¹⁴ Az ÚR pedig azután így szólt Mózeshez: Kemény a fáraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani.
¹⁵ Menj a fáraóhoz reggel! Íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, és a botot, amely kígyóvá változott, vedd a kezedbe.
¹⁶ Mondd neki: Az ÚR, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: „Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem a pusztában. De, íme, mindeddig nem hallgattál meg.”
¹⁷ Így szól az ÚR: Erről tudod meg, hogy én vagyok az ÚR: íme, én megsújtom a kezemben lévő bottal a vizet, amely a folyóban van, és az vérré változik.
¹⁸ És a hal, amely a folyóban van, elpusztul, a folyó pedig megbüdösödik, és irtózni fognak az egyiptomiak attól, hogy igyanak belőle.
¹⁹ Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Mondd Áronnak: „Vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezed Egyiptom vizeire: folyóira, csatornáira, tavaira és minden vízgyűjtőjére, hogy vérré váljanak, és vér legyen Egyiptom egész földjén, mind a fa-, mind a kőedényekben.”
²⁰ Mózes és Áron pedig úgy cselekedett, ahogy az ÚR parancsolta. Fölemelte a botot, rásújtott a vízre, amely a folyóban volt a fáraó és szolgái előtt, és a folyó egész vize vérré változott.
²¹ A hal pedig, amely a folyóban volt, elpusztult, és megbüdösödött a folyó, és nem ihattak az egyiptomiak a folyóvízből; és vér volt Egyiptom egész földjén.
²² De úgy cselekedtek Egyiptom írástudói is az ő varázslásukkal, és kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, amint az ÚR megmondta.
²³ Megfordult a fáraó, hazament, és ezen sem indult meg a szíve.
²⁴ Az egyiptomiak pedig mindnyájan ásták a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak, mert nem lehetett inni a folyó vizét.
²⁵ Hét nap telt el azóta, hogy az ÚR csapással sújtotta a folyót.