1 Az ÚR így szólt Mózeshez:

2 Szentelj nekem Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, az enyém legyen.

3 Mózes azt mondta a népnek: Emlékezzetek meg e napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából. Mivel hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az ÚR, ne egyetek kovászosat.

4 Ma vonultok ki, az Ábíb hónapban.

5 Azért ha majd bevisz az ÚR a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak földjére, amelyről megesküdött atyáitoknak, hogy neked adja azt a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.

6 Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az ÚRnak.

7 Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret, még kovászt se lássanak nálad egész határodban.

8 Add tudtára fiadnak azon a napon: azért történik ez, mivel az ÚR azt cselekedte velünk, amikor kijöttünk Egyiptomból.

9 Legyen neked az jelként a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon azért, hogy az ÚR törvénye a szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az ÚR Egyiptomból.

10 Tartsd meg tehát ezt a rendelést a maga idejében esztendőről esztendőre.

11 Ha pedig bevisz az ÚR a kánaániak földjére, ahogy megesküdött neked és atyáidnak, és azt neked adja,

12 akkor ajánld föl az ÚRnak mindazt, ami anyja méhét elsőként megnyitja; ha majd jószágod lesz, abból is mindennek az elsőszülöttjét; a hímek az ÚRéi.

13 De a szamár minden első ellését báránnyal váltsd meg. Ha pedig nem váltod meg, szegd a nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttjét váltsd meg a fiaid közül.

14 És ha majd egykor megkérdezi a fiad, hogy mi ez, akkor mondd neki: „Hatalmas kézzel hozott ki minket az ÚR Egyiptomból, a szolgaság házából.

15 Amikor a fáraó makacsul vonakodott elbocsátani minket, megölt az ÚR minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől a jószág első elléséig. Ezért áldozok az ÚRnak minden hímet, amely anyja méhét megnyitja, és ezért váltom meg fiaim minden elsőszülöttjét.”

16 Legyen tehát jelül a kezeden és homlokodon, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az ÚR Egyiptomból.

17 Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, nem a filiszteusok földje felé vitte őket Isten, bár közel volt az, mert azt mondta Isten: Hátha meggondolja magát a nép, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba!

18 Ezért kerülő úton vezette Isten őket, a Vörös-tenger pusztájának útján. Fölfegyverkezve jöttek ki Izráel fiai Egyiptom földjéről.

19 Mózes elvitte magával József tetemét is, mert komolyan megeskette Izráel fiait, amikor azt mondta: Bizonyosan meglátogat titeket Isten, és akkor vigyétek magatokkal innen az én tetememet is.

20 Azután elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.

21 Az ÚR pedig nappal felhőoszlopban ment előttük, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy éjjel és nappal mehessenek.

22 Nem távozott el a nép elől sem a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel.