---

¹ Történt pedig egy szombati napon, hogy vetések között ment át, tanítványai pedig kalászokat szaggattak, és kezükkel szétmorzsolva ették.
² Némelyek pedig a farizeusok közül így szóltak: Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?
³ Jézus pedig így felelt nekik: Nem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor ő és a vele levők megéheztek?
⁴ Hogyan ment be az Úr házába, és vette el a szent kenyereket, megette, és adott azoknak is, akik vele voltak? Pedig azokat nem szabad másnak megennie, csak a papoknak.
⁵ És azt mondta nekik: Az Emberfia ura a szombatnak.
⁶ Történt pedig egy másik szombaton, hogy a zsinagógába ment, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva.
⁷ Az írástudók és a farizeusok pedig leselkedtek Jézus után, hogy vajon gyógyít-e majd szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.
⁸ Ő pedig, ismerve gondolataikat, azt mondta a sorvadt kezű embernek: Kelj fel, és állj középre! Az felkelt és odaállt.
⁹ Akkor így szólt Jézus: Kérdezek valamit tőletek: szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?
¹⁰ Majd végignézett mindnyájukon, és azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedett, és a keze tökéletesen meggyógyult.
¹¹ Azok pedig esztelen haraggal eltelve arról tanakodtak egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.
¹² Azokban a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát Istenhez való imádkozással töltötte.
¹³ Amikor megvirradt, előszólította tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:
¹⁴ Simont, akinek a Péter nevet adta, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
¹⁵ Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek,
¹⁶ Júdást, Jakab fiát és Iskáriótes Júdást, aki árulóvá lett.
¹⁷ Aztán lement velük, megállt egy síkságon, és vele együtt tanítványainak serege és a nép nagy sokasága egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidón tengermelléki vidékéről, akik azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből.
¹⁸ A tisztátalan lelkektől szenvedők meggyógyultak.
¹⁹ Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
²⁰ Ő pedig tanítványaira emelte szemét, és azt mondta: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.
²¹ Boldogok vagytok ti, akik most éheztek, mert megelégíttettek. Boldogok vagytok ti, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
²² Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és kiközösítenek, és szidalmaznak titeket, és visszautasítják neveteket mint gonoszt az Emberfiáért.
²³ Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen atyáik ugyanígy tettek a prófétákkal.
²⁴ De jaj nektek, gazdagok, mert vigasztalásotokat már megkaptátok!
²⁵ Jaj nektek, kik most beteltetek, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, kik most nevettek, mert sírni és gyászolni fogtok!
²⁶ Jaj nektek, ha minden ember jót mond felőletek, mert éppen így tettek atyáik a hamis prófétákkal!
²⁷ De nektek, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik titeket gyűlölnek!
²⁸ Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik gonoszul bánnak veletek!
²⁹ Annak, aki megüti egyik arcodat, fordítsd oda a másikat is, és aki felsőruhádat elveszi, attól ne tartsd vissza az alsóruhádat sem.
³⁰ Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól ne kérd vissza.
³¹ Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.
³² Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
³³ És ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.
³⁴ És ha csak azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsön a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
³⁵ Hanem szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva, és nagy lesz a jutalmatok, és a magasságos Isten fiai lesztek, mert ő jóságos a háládatlanokhoz és a gonoszokhoz is.
³⁶ Legyetek irgalmasok, mint ahogyan Atyátok is irgalmas.
³⁷ Ne ítéljetek, és nem ítéltettek, ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok, bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak;
³⁸ adjatok, és nektek is adnak, jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek.
³⁹ Példabeszédet is mondott nekik: Vajon a vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mindketten a gödörbe?
⁴⁰ Nem feljebb való a tanítvány a mesterénél, de aki tökéletesen felkészül, olyan lesz, mint a mestere.
⁴¹ Miért látod meg a szálkát a te atyádfiának a szemében, és nem veszed észre a gerendát a saját szemedben?
⁴² Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből, holott te még a szemedben levő gerendát sem látod? Te képmutató, vesd ki először a gerendát a saját szemedből, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd a szálkát a te atyádfiának szeméből!
⁴³ Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem, és nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.
⁴⁴ Minden fát a gyümölcséről lehet megismerni, mert a tövisről nem szednek fügét, és a csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.
⁴⁵ A jó ember szívének jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember pedig az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt, mert amivel telve van a szív, azt mondja a száj.
⁴⁶ Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram”, ha nem teszitek meg azt, amit mondok?
⁴⁷ Aki hozzám jön, hallgatja a beszédemet, és aszerint cselekszik, megmondom nektek, mihez hasonló.
⁴⁸ Hasonló egy olyan házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és kősziklára helyezte az alapokat. Amikor aztán jött az árvíz, beleütközött a folyam árja abba a házba, de meg sem mozdíthatta, mert kősziklára épült.
⁴⁹ Aki pedig hallgatja, de nem cselekszik aszerint, hasonló ahhoz az emberhez, aki alapok nélkül, csak a földre építette házát, és amikor jött az ár, azonnal összeomlott a ház, és teljesen elpusztult.