---

¹ Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földön összeírást tartsanak.
² Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirenius volt a helytartó.
³ Mindenki elment azért az összeírásra, kiki a maga városába.
⁴ Felment József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mivelhogy a Dávid házából és nemzetségéből származott,
⁵ hogy bejegyezzék jegyesével, Máriával, aki várandós volt.
⁶ Történt pedig, hogy ottlétük alatt beteltek szülésének napjai,
⁷ megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálva a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.
⁸ Pásztorok tanyáztak azon a vidéken, akik kint a mezőn őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
⁹ És íme, az Úr angyala megjelent nekik, és körülragyogta őket az Úr dicsősége, ők pedig nagyon megrettentek.
¹⁰ És az angyal így szólt: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely minden nép öröme lesz,
¹¹ mert Dávid városában ma megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus.
¹² Ez pedig a jel számotokra: találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
¹³ És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal együtt, akik Istent dicsérték, és ezt mondták:
¹⁴ Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!
¹⁵ Miután elmentek az angyalok tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr kijelentett nekünk!
¹⁶ Elmentek hát nagy sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.
¹⁷ Amikor meglátták, elmondták a gyermek felől kapott kijelentést,
¹⁸ és akik csak hallották, mind elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok mondtak.
¹⁹ Mária pedig mindezeket a dolgokat megjegyezte és a szívében forgatta.
²⁰ A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazokért, amiket hallottak és láttak, úgy, ahogy az nekik megmondatott.
²¹ Nyolc nap elteltével körülmetélték, és a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt megfogant volna anyja méhében.
²² Amikor pedig a Mózes törvénye szerinti tisztulás napjai leteltek, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
²³ amint meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék,
²⁴ és hogy az Úr törvényében előírt áldozatot mutassanak be: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
²⁵ És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
²⁶ Ő azt a kijelentést nyerte a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
²⁷ A Lélek indításából éppen akkor ment a templomba, amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvény előírásainak eleget tegyenek.
²⁸ Karjaiba vette őt, és ezekkel a szavakkal áldotta Istent:
²⁹ Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint békességben,
³⁰ mert szemeim látták a te üdvösségedet,
³¹ amelyet minden nép szeme láttára készítettél,
³² világosságul a pogányok megvilágosítására és népednek, Izráelnek dicsőségére.
³³ Apja és az anyja csodálkoztak azokon, amiket róla mondott.
³⁴ Simeon pedig megáldotta őket, és azt mondta Máriának, az ő anyjának: Íme, ő sokak elesésére és feltámadására rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak.
³⁵ Sőt a te lelkedet is áthatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
³⁶ Volt egy próféta asszony, Anna, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből. Nagyon idős volt, hajadonkora után csak hét esztendeig élt férjével,
³⁷ és már nyolcvannégy éve özvegy volt. El sem hagyta a templomot, hanem éjjel és nappal böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgált.
³⁸ Ugyanabban az órában ő is odaállt, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltását várták.
³⁹ Amikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
⁴⁰ A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, teljesedve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.
⁴¹ Szülei pedig évente feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
⁴² Amikor tizenkét éves lett, fölmentek Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint.
⁴³ Az ünnepnapok elteltével, amikor hazafelé indultak, a gyermek Jézus visszamaradt Jeruzsálemben, de ezt nem tudták a szülei.
⁴⁴ Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Egynapi járóföldet tettek meg, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
⁴⁵ Amikor nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
⁴⁶ Harmadnapra meg is találták a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, őket hallgatva és kérdezgetve.
⁴⁷ Akik őt hallották, mind álmélkodtak értelmén és feleletein.
⁴⁸ Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, az anyja pedig azt kérdezte: Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk téged.
⁴⁹ Ő pedig azt mondta nekik: Miért kerestetek engem? Hát nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?
⁵⁰ De ők nem értették ezt a beszédet, amit nekik mondott.
⁵¹ Aztán velük tartott, visszament Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig szívében tartotta mindezeket a beszédeket.
⁵² Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testének állapotában és az Isten és az emberek előtt való kedvességben.