---

¹ Ezek után pedig az Úr további hetvenkettőt választott, és kettesével elküldte őket maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott.
² Azt mondta nekik: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába.
³ Menjetek! Íme, én bárányként küldelek titeket a farkasok közé.
⁴ Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se táskát, se sarut, és útközben senkit se köszöntsetek!
⁵ Amikor bementek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
⁶ És ha ott a békesség fia lakik, békességetek megnyugszik majd rajta, ha pedig nem, visszatér rátok.
⁷ Maradjatok abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga jutalmára. Ne járjatok házról házra.
⁸ Ha egy városba megérkeztek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek.
⁹ Gyógyítsátok az ott levő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
¹⁰ Ha pedig bementek egy városba, és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak utcáira, és ezt mondjátok:
¹¹ Városotoknak még a porát is leverjük magunkról, amely lábunkra tapadt; mindazáltal legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
¹² Mondom pedig nektek, hogy a sodomaiaknak elviselhetőbb sorsuk lesz ama napon, mint annak a városnak.
¹³ Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákruhában és hamuban ülve régen megtértek volna.
¹⁴ De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek.
¹⁵ És te, Kapernaum, az egekig fogsz felmagasztaltatni? Nem, a pokolig fogsz levettetni.
¹⁶ Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket visszautasít, engem utasít vissza, és aki engem visszautasít, azt utasítja vissza, aki engem küldött.
¹⁷ A hetvenkét tanítvány örömmel tért vissza, és azt mondta: Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!
¹⁸ Ő pedig azt felelte: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.
¹⁹ Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek.
²⁰ De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.
²¹ Abban az órában Jézus így ujjongott a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted.
²² Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni.
²³ Majd a tanítványokhoz fordulva, külön nekik azt mondta: Boldog az a szem, amely látja azokat, amiket ti láttok.
²⁴ Mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket hallotok, de nem hallották.
²⁵ Egy alkalommal egy törvénytudó felállt, hogy kísértse, és azt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
²⁶ Ő pedig azt mondta neki: Mi van megírva a törvényben, hogyan olvasod?
²⁷ Az így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erőddel és teljes értelmeddel, és felebarátodat, mint magadat.
²⁸ Ő pedig azt mondta neki: Helyesen feleltél. Ezt cselekedd, és élsz.
²⁹ Az pedig, igazolni akarva magát, azt kérdezte Jézustól: De ki az én felebarátom?
³⁰ Jézus így válaszolt: Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, összeverték, majd félholtan otthagyták, és elmentek.
³¹ Történetesen egy pap ment azon az úton, de amint meglátta, elkerülte.
³² Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és meglátta, ő is elkerülte.
³³ Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért, ahol az ember volt, és meglátta, megesett a szíve rajta.
³⁴ Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, bekötözte azokat, majd feltette saját állatára, elvitte egy vendégfogadóba, és gondját viselte.
³⁵ Másnap pedig két dénárt vett elő, odaadta a fogadósnak, és azt mondta: Viselj rá gondot, és amit ezen felül ráköltesz, megadom neked, amikor visszatérek.
³⁶ E három közül azért mit gondolsz, ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?
³⁷ Az pedig azt mondta: Az, aki könyörült rajta. Jézus pedig így válaszolt: Menj el, és te is így cselekedj!
³⁸ Ahogy továbbmentek, Jézus bement egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.
³⁹ Ennek volt egy Mária nevű testvére, aki az Úr lábához ült, és hallgatta a beszédét.
⁴⁰ Márta pedig a felszolgálás körüli teendőkkel volt elfoglalva, míg egyszer elő nem állt, és azt mondta: Uram, nincs arra gondod, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd azért neki, hogy segítsen nekem!
⁴¹ Jézus pedig azt válaszolta: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz, és töröd magad,
⁴² pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha.