---

¹ Amikor a farizeusok egyik vezetőjének házához ment szombaton ebédelni, azok figyelték őt.
² És íme, egy vízkóros ember volt előtte.
³ Jézus pedig megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?
⁴ Azok pedig hallgattak. Erre ő megérintette azt, meggyógyította és elbocsátotta.
⁵ Majd hozzájuk fordulva azt mondta: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza ki azonnal?
⁶ Erre nem tudtak mit felelni.
⁷ Amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket, egy példázatot mondott a meghívottaknak.
⁸ Amikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is meghívott,
⁹ és odajön az, aki mind téged, mind azt meghívta, és ezt mondja majd neked: Engedd át ennek a helyet! És akkor szégyenkezve az utolsó helyre fogsz ülni.
¹⁰ Hanem amikor meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki téged meghívott, ezt mondja neked: Barátom, ülj feljebb! Akkor megtiszteltetésben lesz részed minden asztaltársad előtt, akik együtt telepedtek asztalhoz veled.
¹¹ Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
¹² Annak, aki őt meghívta, azt mondta: Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg arra a barátaidat, se a testvéreidet, se a rokonaidat, se a gazdag szomszédaidat, nehogy ők is meghívjanak, és viszonozzák neked.
¹³ Hanem amikor vendégséget szerzel, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat,
¹⁴ és boldog leszel, mivel nem fizethetik vissza neked, de viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
¹⁵ Amikor meghallotta ezt az egyik asztaltársa, azt mondta neki: Boldog az, aki kenyeret eszik az Isten országában.
¹⁶ Ő pedig így válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sokakat meghívott,
¹⁷ és elküldte szolgáját a vacsora idején, hogy mondja meg a meghívottaknak: Gyertek, mert már minden kész!
¹⁸ De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta neki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy megnézzem, kérlek, ments ki engem!
¹⁹ A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat kipróbáljam, kérlek, ments ki engem!
²⁰ Ismét egy másik pedig azt mondta: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
²¹ Viszatért a szolga, és jelentette ezeket urának. Akkor megharagudott a ház ura, és azt mondta szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcáira, és a szegényeket, csonkabonkákat, vakokat és sántákat hozd ide!
²² És a szolga azt mondta: Uram, meglett, amint megparancsoltad, és mégis van hely.
²³ Akkor azt mondta az úr a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
²⁴ Mert mondom nektek, hogy senki a meghívottak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
²⁵ Nagy sokaság ment vele, és hozzájuk fordulva így szólt:
²⁶ Ha valaki hozzám jön, és meg nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fiútestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet a tanítványom.
²⁷ Aki nem hordozza a maga keresztjét, és nem követ engem, nem lehet a tanítványom.
²⁸ Mert ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy lesz-e elég pénze arra, hogy befejezze?
²⁹ Nehogy miután lefektette az alapokat, már ne tudja befejezni, és csúfolni kezdje mindenki, aki látja,
³⁰ és azt mondja: Ez az ember elkezdte az építést, de nem tudta véghezvinni!
³¹ Vagy ha az egyik király háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leül először, és tanácsot tart, hogy a maga tízezer emberével szembeszállhat-e azzal, aki ellene húszezerrel jön?
³² Mert különben amikor még az távol van, követséget küld, hogy megkérdezze a békefeltételeket.
³³ Ennek megfelelően aki közületek búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet az én tanítványom.
³⁴ Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?
³⁵ Sem a földre, sem trágyának nem alkalmas, kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!