---

¹ Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának hívnak.
² A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.
³ Bement pedig a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek hívnak, és a tizenkettőhöz tartozott,
⁴ és elment, megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükbe.
⁵ Azok örültek, és megegyeztek, hogy pénzt adnak neki,
⁶ ő pedig megígérte, hogy keres egy jó alkalmat, amikor a tömeg tudta nélkül a kezükbe juttatja.
⁷ Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt,
⁸ és Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta nekik: Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük!
⁹ Ők megkérdezték: Hol akarod, hogy elkészítsük?
¹⁰ Ő pedig azt mondta nekik: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,
¹¹ és mondjátok a házigazdának: Azt kérdezi a Mester: „Hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal megehetem a húsvéti bárányt?”
¹² Ő majd mutat nektek egy berendezett, nagy emeleti helyiséget, ott készítsétek el.
¹³ Elmentek azért, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
¹⁴ Amikor eljött az idő, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett,
¹⁵ és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a húsvéti bárányt.
¹⁶ Mert mondom nektek, hogy többet nem eszem azt, amíg be nem teljesedik ez az Isten országában.
¹⁷ Aztán vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között,
¹⁸ mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.
¹⁹ És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
²⁰ Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsorázott, és ezt mondta: Ez a pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kiontatik.
²¹ De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon.
²² Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint az elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja!
²³ Ők pedig kezdték egymás között kérdezni, vajon ki lehet az közülük, aki ezt megteszi.
²⁴ Majd versengés is támadt közöttük arról, hogy ki tekinthető közöttük nagyobbnak.
²⁵ Ő pedig azt mondta nekik: A pogányokon királyaik uralkodnak, és akik a hatalmat gyakorolják fölöttük, jótevőnek hívatják magukat.
²⁶ Ti viszont ne így tegyetek, hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.
²⁷ Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
²⁸ Ti vagytok azok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,
²⁹ ezért én királyságot adok nektek, amit az én Atyám adott nekem,
³⁰ hogy egyetek és igyatok az asztalomnál az én országomban, és királyi trónszékeken ülve ítéljétek Izráel tizenkét nemzetségét.
³¹ Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
³² de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited. Azért ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!
³³ Ő pedig azt mondta neki: Uram, veled kész vagyok akár börtönbe vagy a halálba is menni!
³⁴ Mire ő azt felelte: Mondom neked, Péter, mielőtt a kakas ma megszólal, te háromszor megtagadod, hogy ismersz engem.
³⁵ És azt mondta nekik: Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok? Azt felelték: Semmiben sem.
³⁶ Majd ezt mondta nekik: Most azért akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen a tarisznyát is, akinek pedig nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen magának.
³⁷ Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „A gonoszok közé számláltatott”, mert ami elrendeltetett felőlem, az beteljesedik.
³⁸ Azok pedig mondták: Uram, itt van két kard. Ő pedig ennyit mondott: Elég.
³⁹ Majd elindult, és szokása szerint kiment az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték.
⁴⁰ Amikor arra a helyre ért, azt mondta nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
⁴¹ Majd eltávozott tőlük egy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:
⁴² Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!
⁴³ Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.
⁴⁴ Halálos gyötrődésében még buzgóbban imádkozott, verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.
⁴⁵ Miután az imádkozásból fölkelt, és tanítványaihoz ment, alva találta őket a szomorúság miatt.
⁴⁶ Azt mondta nekik: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
⁴⁷ Még beszélt, amikor íme, sokaság közeledett, élükön Júdással, a tizenkettő egyikével, aki Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
⁴⁸ Jézus pedig azt mondta neki: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?
⁴⁹ A körülötte levők pedig, látva, hogy mi történik, megkérdezték: Uram, vágjuk őket fegyverrel?
⁵⁰ És egyikük odacsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.
⁵¹ Jézus azonban megszólalt, és azt mondta: Eddig és ne tovább! És megérintette a szolga fülét, és meggyógyította.
⁵² Majd azt mondta az elfogására kivonult főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Mint valami rablóra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal.
⁵³ Amikor mindennap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok és a sötétség hatalma.
⁵⁴ Ekkor megragadták őt, elvezették, és bevitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.
⁵⁵ Amikor az udvar közepén tüzet raktak, és körbeülték, Péter is közéjük ült.
⁵⁶ És ahogy ott ült a tűz világosságánál, meglátta őt egy szolgálólány, jól megnézte, és azt mondta: Ez is vele volt!
⁵⁷ Ő azonban letagadta, mondva: Asszony, nem ismerem őt!
⁵⁸ Nem sokkal ezután más is észrevette őt, és azt mondta: Te is közülük való vagy! Péter pedig így szólt: Ember, nem vagyok!
⁵⁹ Majd úgy egy óra múlva ismét másvalaki erősítgette: De bizony ez is vele volt, hiszen ő is galileai!
⁶⁰ Mire Péter ismét tiltakozott: Ember, nem tudom, mit beszélsz! És még beszélt, amikor megszólalt a kakas.
⁶¹ Az Úr pedig hátrafordulva rátekintett Péterre. Ekkor visszaemlékezett Péter az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.
⁶² És kiment Péter, és keservesen sírt.
⁶³ Azok a férfiak pedig, akik Jézust őrizték, csúfolták és verték,
⁶⁴ betakarták a szemét, majd azt mondták neki: Prófétáld meg, ki az, aki megütött!
⁶⁵ És más hasonló szidalommal illették.
⁶⁶ Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és a nagytanács elé állították,
⁶⁷ majd azt mondták: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha mondom nektek, nem hiszitek,
⁶⁸ és ha kérdezek, nem feleltek nekem.
⁶⁹ De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a hatalmas Isten jobbján.
⁷⁰ Erre mindnyájan azt kérdezték tőle: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig azt válaszolta: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
⁷¹ Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.